Japán boglárkacserje Kerria japonica

Termék részletes leírása

Japán boglárkacserje - lombhullató cserje a rózsafélék (Rosaceae) családjából, Kína és Japán hegyvidéki, bokros élőhelyeiről származik. Laza, ívesen áthajló habitust alkot. Vékony vesszői sárgászöldek vagy élénkzöldek, és lombhullás után is feltűnőek maradnak. Levelei szórt állásúak, lándzsásak vagy tojásdad-lándzsásak. Szélük kétszeresen fűrészes, erezetük jól látható, ősszel sárgára színeződnek. Tavasszal egyszerű, rózsára emlékeztető, 5 szirmú, általában 3–5 cm széles virágokat hoz. A nyitott virágokat a beporzók könnyen elérik. A cserje terjeszkedik, így szélesebb bokrokat formál, és a természetközeli ültetésekben könnyed, korán virágzó takarást ad. A kertkompozícióban magasabb cserjék és fák előterében, erdős kertrészek szegélyén és tavaszi hagymás növények mellett válik be. Jól társítható borbolyákkal, gyöngyvesszőkkel vagy sötét levelű bodzafajtákkal is, mert ezek előtt a sárga virágok kontrasztosan érvényesülnek. Összességében a japán boglárkacserje mutatós kertelem, amely színt és egyedi megjelenést visz minden kertbe, ezért egyetlen kertből sem érdemes hiányoznia. 

Termesztés:  Sikeres termesztéséhez napos vagy félárnyékos, szélvédett termőhelyet érdemes választani, amely a téli, kiszárító szelektől is védett. A talaj legyen közepesen kötött vagy könnyebb, humuszos, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves. Kémhatása enyhén savanyútól semlegesig terjedhet. Ültetéskor ajánlott komposztot vagy kertészeti földkeveréket adni a talajhoz, a gyökérzónát pedig kéreggel takarni. A kéregtakarás csökkenti a párolgást és védi a gyökereket a fagytól. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők. Az első években fontos a rendszeres öntözés, tartós túlöntözés nélkül. Fagytűrése nagyjából -20 °C körül van. Kemény, száraz teleken a hajtáscsúcsok elfagyhatnak, de visszavágás után a cserje gyorsan újrahajt az alsóbb részekből. Sűrű, virágzó sövényhez a töveket egymástól körülbelül 80–100 cm-re ültetik, lazább csoportos ültetésnél négyzetméterenként 1–2 növény elegendő. Legdúsabban az egy- és kétéves vesszőkön virágzik. Ezért virágzás után az idősebb hajtásokat fokozatosan, közvetlenül a talaj felett kell eltávolítani, a fiatal vesszőket pedig meghagyni a bokor további sűrűsödéséhez. A japán boglárkacserje általában ellenálló a gyakori betegségekkel és kártevőkkel szemben, és a rövid szárazságot is elviseli. Tartós vízhiány esetén azonban gyengébben virágzik, ezért jót tesz neki a talajtakarás és az alkalmankénti tápanyag-utánpótlás komposzttal vagy virágzó cserjéknek való trágyával.

Szerző: Kristýna | Revízió: 18.12.2025