Japán fehérfenyő 'Dr. Landis Gold' Pinus parviflora 'Dr. Landis Gold'

Termék részletes leírása

Japán fehérfenyő 'Dr. Landis Gold' - a japán ötös tűlevelű fenyő szelekciója, amelyet a tűlevelek évszakonként változó színe miatt kedvelnek. A Pinus parviflora faj Japán hegyvidékeiről származik, ahol napos, köves lejtőkön, jó vízáteresztő talajon nő. A 'Dr. Landis Gold' fajtát lassú növekedés jellemzi, éves hajtásnövekedése mintegy 8–12 cm. Kifejlett korában 1,5–2,5 m magasságot és 1,5–2 m szélességet ér el. Koronája sűrű, kompakt, széles kúp alakú vagy lekerekített. A tűlevelek ötösével, csomókban nőnek, 4–6 cm hosszúak, a tenyészidőszakban kékeszöldek, a hűvösebb idő beköszöntével feltűnő aranysárga vagy mézszínű árnyalatot kapnak. Ez a hatás teljes napon a legkifejezettebb. Tavasszal apró porzós tobozkák és jelentéktelen termős virágok jelennek meg, ezekből kisebb tobozok fejlődnek, amelyek a második évben érnek be. A fajta mintegy −29 °C-ig teljesen fagytűrő, hazai viszonyok között védelem nélkül is jól áttelel.

Japán fehérfenyő - Japán hegyvidékeiről származik, ahol köves lejtőkön és ritkás erdőkben nő. Kultúrában a 19. század óta becsülik, és a bonszajnevelés fontos fajai közé tartozik. Közép-európai viszonyok között kifejlett korában általában 4–8 m magasra és 3–5 m szélesre nő, növekedése inkább lassú. Koronája fiatalon kúp alakú, később széles tojásdad vagy szabálytalan, vízszintesen elálló ágakkal. A tűlevelek ötösével, csomókban nőnek, 4–7 cm hosszúak, finomak, enyhén csavarodottak, kékeszöldek vagy ezüstösen hamvasak. Tavasszal jelentéktelen porzós tobozkák és bíborszínű termős virágok jelennek meg, ezekből 5–8 cm hosszú tobozok fejlődnek, amelyek a második évben érnek be. A faj mintegy −29 °C-ig teljesen fagytűrő, a beállt példányokat a szokásos magyarországi telek nem károsítják. Szoliterként, valamint rododendronokkal, ujjas juharokkal vagy alacsony évelőkkel társítva érvényesül, ahol finom tűlevél-textúrája kiemelkedik.

Termesztés:  A legszebb színeződést és a legsűrűbb tűlevélzetet teljes napon éri el, enyhe félárnyékban a fajták egy része még megbízhatóan fejlődik, de a korona lazább. A szélvédett fekvés főként télen előnyös, amikor a szél és a napsütés együttesen elősegíti a tűlevelek kiszáradását, meleg síkvidékeken a hűvösebb altalaj és a mulcs nyújtotta mikroklíma segít. Jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talaj válik be, nehéz agyagtalajban fontos a drénezés, a törpe formák érzékenyen reagálnak a túlöntözésre. Az ajánlott pH általában mintegy 4,5–6,5, sok kerti talajban az enyhén savanyú vagy gyengén semleges közeg is megfelel. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, a meleg időszakban rendszeres öntözéssel, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után a szárazságtűrés közepes vagy magas, a törpe fajtáknál mégis megéri a tartós kánikula idején egyenletes nedvességet biztosítani. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűeknek való trágyával, a nitrogéntöbblet növeli a puha hajtásnövekedést és a betegségek kockázatát. Metszést általában nem igényel, a sűrítés érdekében olykor május–júniusban visszakurtítják a tavaszi „gyertyákat”. A kéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Gyakran nevelik edényben is, ehhez drénréteg, jó vízáteresztő közeg és az edény téli védelme szükséges, hogy a gyökerek ne fagyjanak át, olvadáskor figyelni kell a nedvességre. A törpe fenyők fagytűrése általában magas, -30 °C körüli, a fő kockázatot inkább a téli kiszáradás és a túlöntözés jelenti. A kártevők közül szárazság idején takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül tűlevélkarcgomba és nehéz talajban gyökérrothadás. A tőtávolságot a várható szélesség szerint kell megválasztani, tájékoztató jelleggel a párnás formáknál 0,8–1,5 m, a szélesebb törpe fajtáknál 1,5–2,5 m körül.

Szerző: Jana | Revízió: 22.2. 2026