Japán fehérfenyő 'Hagoromo' Pinus parviflora 'Hagoromo'

Termék részletes leírása

Japán fehérfenyő 'Hagoromo' - Japán hegyvidékeiről származik, ahol napos, jó vízelvezetésű lejtőkön és szeles gerinceken nő. A kertészek által nagyra becsült 'Hagoromo' fajtát a svéd nemesítő, Tage Lundell állította elő a 90-es évek elején. Nagyon lassan növő, szélesen párnás koronát nevel, amely kifejlett korában rendszerint alacsonyabb, mint amilyen széles. Éves növekedése 3–5 cm körül alakul, 10 év alatt nagyjából 0,5 m magas és 0,7 m széles lesz, további növekedése is mérsékelt marad. Szilárd ágváza nyugodt, kiegyensúlyozott megjelenést ad az egész növénynek. Tűlevelei rövidek, 2–3 cm körüliek, ötösével állnak, matt kékeszöldek, és úgy rendeződnek, hogy az egyes ágacskák finom tollpihékre emlékeztetnek. Ehhez illik a 'Hagoromo' név is, amely japánul könnyű, égi palástot jelent. Az idősebb példányokon az évek során apró, szürkéskék tobozok jelennek meg, amelyek tovább hangsúlyozzák a növény finom jellegét. Kompakt méretei miatt sziklakertekbe, előkertekbe, japán hangulatú kertrészekbe és vízfelületek mellé egyaránt illik. Kiválóan alkalmas edényes nevelésre és bonszaikompozíciókba is, ahol egész évben struktúrát és állandó színt biztosít.

Japán fehérfenyő - A Pinus parviflora rendkívül szép, finom megjelenésű, Japánból származó fenyő. Kisebb termetű, rövidebb tűlevelekkel. Japánban Goyomatsu néven ismert, és a híres bonszajok nevelésének igen kedvelt alapnövénye. Törékeny hatású, 10-20 m magas fa. Koronája szélesen kúp alakú, kérge sokáig sima, feketésszürke, később pikkelyesen leváló. Ágai szélesen szétterülők, hajtásai zöldesbarnák, röviden szőrözöttek. Rügyei kicsik, tojásdadok, kihegyesedők, barnássárgák. Korán terem, tobozai magányosan vagy csoportosan nőnek, vízszintesen elállók, ülők, megnyúltak, 5-10 × 3-4 cm-esek. Tűlevelei ötösével, csomókban nőnek, az ágvégeken bojtszerűen tömörülnek, 3-8 cm hosszúak, fehér gázcserenyílás-sorokkal, finomak és hajlottak. Eredeti elterjedési területe Japán (Honsú és Hokkaidó) és Dél-Korea hegyvidéke. Igen változatos faj, hegyekben (1500-2500 m tengerszint feletti magasságban) fordul elő. Fagytűrő, talaj iránt igénytelen, de több csapadékot vagy öntözést kíván. Nagyon lassan nő, és a részleges árnyékot is elviseli. Fő felhasználási területe a díszkertészet, parkfaként ültetik, és ahogy már említettük, bonszajnak is nevelik.

Termesztés: A tűlevelek színe és sűrűsége teljes napon a legszebb, enyhe félárnyékban a fajták egy része még megbízhatóan fejlődik, de a korona lazább lesz. A szélvédett fekvés főként télen előnyös, amikor a szél és a napsütés együttesen elősegíti a tűlevelek kiszáradását, meleg alföldi területeken a hűvösebb altalaj és a talajtakarás teremt kedvező mikroklímát. A jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talaj válik be, kötött agyagtalajban fontos a vízelvezetés, a törpe formák érzékenyen reagálnak a túlöntözésre. Az ajánlott pH nagyjából 4,5–6,5, sok kerti talajban az enyhén savanyú vagy gyengén semleges közeg is megfelel. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, meleg időszakban rendszeres öntözéssel, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes vagy magas, a törpe fajtáknál azonban hosszan tartó hőségben megéri az egyenletes nedvességet biztosítani. Mértékletes trágyázás javasolt, tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűeknek való műtrágyával, a túlzott nitrogén puha hajtásnövekedést és nagyobb betegségkockázatot okoz. Metszést általában nem igényel, a sűrítéshez néha májustól júniusig visszacsípik a tavaszi „gyertyákat”. A kéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Gyakran nevelik edényben, ehhez vízelvezető réteg, jó vízáteresztő közeg, valamint az edény téli védelme szükséges a gyökerek átfagyása ellen, olvadáskor figyelni kell a nedvességre. A törpe fenyők fagytűrése magas, -30°C körüli, nagyobb veszélyt jelent a téli kiszáradás és a túlöntözés. A kártevők közül szárazságban takácsatka és levéltetű jelenhet meg, a betegségek közül tűlevélhullás (szkleroderriosz/tűkarcolat) és kötött talajban gyökérrothadás. A tőtávolságot a várható szélesség szerint kell megválasztani, tájékoztatásul párnás formáknál 0,8–1,5 m, szélesebb törpe fajtáknál 1,5–2,5 m körül.

Szerző: Kristýna | Revízió: 28.11. 2025