Japán fehérfenyő 'Tempelhof' Pinus parviflora 'Tempelhof'

Termék részletes leírása

Japán fehérfenyő 'Tempelhof' - a japán fehérfenyő lassú növekedésű, örökzöld fajtája, amelyet sűrű, széles kúp alakú korona és feltűnő kékeszöld vagy ezüstöskék tűlevélzet jellemez. Az ötűs fenyők közé tartozik, és az évek során egyre festőibb, szabálytalanul elágazó megjelenést ölt. Fiatalon szabályosabb, széles kúp alakú koronát nevel, amely az idősebb növényeken fokozatosan kiszélesedik, és lazább, szabálytalan jelleget kap. Körülbelül 10 éves korára 1,5–2 m magasságot és 1–1,5 m szélességet ér el. Idősebb korban általában mintegy 3–5 m magasra és 2–4 m szélesre nő, a nagyon idős példányok ennél is terebélyesebbek lehetnek. Éves növekedése többnyire 10–15 cm körül alakul. Ágai erősek, sűrűn állók, felívelők vagy csaknem vízszintesen szétterülők. A hajtásvégek rendszerint enyhén felfelé irányulnak. Tűlevelei ötösével, kis csomókban fejlődnek, viszonylag rövidek, finomak, enyhén hajlottak vagy kissé csavarodottak, hosszuk körülbelül 4–7 cm. Színük feltűnő kékeszöld vagy szürkéskék, ezüstös árnyalattal. A fehéres sztómasávok erős kontrasztot alkotnak a tűlevelek zöld részével, és az egész koronának jellegzetes kékesezüst színt kölcsönöznek. Kiválóan fagytűrő, körülbelül −28 és −30 °C között.

Japán fehérfenyő - a Pinus parviflora rendkívül szép, finom megjelenésű, Japánból származó fenyő. Kisebb termetű, rövidebb tűlevelekkel. Japánban Goyomatsu néven ismert, és nagy népszerűségnek örvend a híres bonsaik nevelésére. Törékeny hatású, 10–20 m magas fa. Koronája széles kúp alakú, kérge sokáig sima, feketésszürke, később pikkelyesen hámló. Ágai szélesen szétterülők, vesszői zöldesbarnák, röviden szőrösek. Rügyei kicsik, tojásdadok, kihegyesedők, barnássárgák. Korán terem, tobozai egyesével és csoportosan is fejlődnek, vízszintesen elállók, ülők, megnyúltak, 5–10 × 3–4 cm-esek. Tűlevelei ötösével, csomókban nőnek, az ágak végén bojtszerűen sűrűsödnek, 3–8 cm hosszúak, fehér sztómasorokkal, finomak és hajlottak. Eredeti elterjedési területe Japán hegyvidéki térségei (Honsú és Hokkaidó), valamint Dél-Korea. A faj igen változatos, a hegyekben fordul elő (1500–2500 m tengerszint feletti magasságban). Fagytűrő és talaj tekintetében igénytelen, ugyanakkor több csapadékot vagy öntözést igényel. Nagyon lassan nő, és a részleges árnyékot is elviseli. Fő felhasználási területe a díszkertészet, ahol parkfaként ültetik, és amint már említettük, bonsainak is nevelik.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, félárnyékban a korona ritkább, és nő a gombás betegségekre való hajlam. Nyílt fekvésben a fiatal fáknak jót tesz a téli szél elleni védett hely, egyúttal kedvező a tartósan pangó párás levegőtől mentes mikroklíma. A legmegfelelőbb a jó vízáteresztő homokos vályog- vagy kavicsos talaj, nehéz agyagtalajon drénezés és magaságyás segít. Az ajánlott pH körülbelül 4,5–6,5. A konténeres facsemeték márciustól novemberig ültethetők, fagyott talaj kivételével, meleg időszakban rendszeres öntözéssel a teljes begyökeresedésig, általában az első 2 szezonban. Megeredés után a szárazságot többnyire jól tűrik, a tartós pangó víz azonban növeli a gyökérrothadás kockázatát. A trágyázás legyen mértékletes, rendszerint elegendő tavaszi komposzt vagy lassan oldódó tűlevelű-trágya. A metszés az elszáradt ágak eltávolítására korlátozódik, egyes fajoknál a sűrítés érdekében a tavaszi „gyertyák” májustól júniusig visszacsíphetők. A kéreg- vagy faapríték-mulcs stabilizálja a nedvességet, és mérsékli a gyökerek túlmelegedését. Fagytűrése általában mintegy -30 °C-ig terjed, így a kertben rendszerint nem igényel téli takarást, edényes növényeknél azonban ajánlott a földlabdát mulccsal vagy burkolattal óvni az átfagyástól. Szárazságtűrése közepes vagy magas, a fiatal ültetések vízigénye nagyobb. A tőtávolság legyen bőkezű, tájékoztatásul fajtól és a kívánt koronától függően 4–8 m, hogy biztosított legyen a levegő áramlása.

Szerző: Kamila | Revízió: 9. 9. 2026