Japán gyertyánszil 'Iruma Sango' Zelkova serrata 'Iruma Sango'

Termék részletes leírása

Zelkova pilovitá 'Iruma Sango' – lombárdi típusú dísznövény, amely keskeny oszlopos növekedéssel és feltűnően vörösbarna fiatal ágakkal díszít. A Zelkova serrata alapfaj Kelet-Ázsából származik, főként Japánból, Koreából, Kínából és Tajvanról, ahol lombos erdőkben, völgyekben és mélyebb talajú lejtőkön nő. Az 'Iruma Sango' kultivár kiemelkedő felálló habitusáról ismert, amelynek köszönhetően a szűkebb kertrészekben is kiváló választás. Kíncsíkkafaként nő, kompaktabb, oszlopos vagy keskeny vázavalu koronával. Felnőtt állapotában nagyjából 8–10 m magasra és 2,5–4 m szélesre nő. A törzs fiatalkor szürke és simább, később a kéreg vékony szeletekben lepereg, felfedve a melegebb barna tónusokat. A fiatal hajtások kezdetben zöldesek és finom szőrökkel borítottak, később vörösbarna színűvé válnak, ami főleg a levélhullás után tűnik fel. A levelek váltakozóak, tojásformájúak vagy hosszú nyúlnak, fűrészes szélűek, élénkzöldek, ősszel pedig sárga, bronz vagy vörösbarna árnyalatokba borulnak. A virágok nem feltűnőek, zöldesek, április és május között jelennek meg a rügyezéssel egy időben. A termések aprók és nincs jelentős díszértékük. A kultivár alkalmas szoliterként gyepbe, keskeny sorokba, előkertekbe, parki ültetésekbe, modern kompozíciókba és nagyobb átriumokba.

Gondozás: A megfelelő hely számára a teljes napsütötől a könnyű félárnyékig terjedő exponált helyszín. A levelek intenzív rajzához elegendő fényre van szükség, azonban forró, száraz helyen a levelek fehér széle csaknap érheti, ezért javasolt a reggeli nap vagy a világos félárnyék. A talaj legyen mély, jó vízáteresztő képességű, közepesen tápanyagdús, humuszos, mérsékenyléggel nedves, de kerüljük a hosszú távú pangó vizet, a pH-érték legyen körülbelül 6,0–7,5. A legjobbülétek agyagos vagy agyaghomokos, egyenletesen nedves talajban. Nehéz talaj esetén javasolt a komposzttal való javítás és a drénkeverék használata, könnyű talajnál pedig a levéltömörítéssel és mulccsal lehet segíteni. Az ültetésre a legalkalmasabb időszak márciustól májusig vagy szeptembertől októberig; a konténeres növények egész szezonban kiültethetők rendszeres öntözés mellett. Szabadföldi ültetésnél érdemes legalább 4–6 m távolságot tartani az épületektől és a nagyobb fáktól. Ültetés után fontos a törzs támasztékja, az egyenletes vízellátás és a védelem az erős, szárító széllel szemben. Gyökereztetés után rövid szárazabb periódusokat tolerál, ám a hosszú nyári szárazság a levélszélek beszáradásához vezethet. A tápanyag-utánpótláshoz elegendő egy kevés komposzt tavasszal. A metszés a korona nevelési metszésére, a száraz vagy keresztező ágak eltávolítására, valamint az esetleges nem variegált hajtások levágására korlátozódik. Az idősebb fát mélyen nem szabad metszeni. Dézsás nevelés csak ideiglenesen lehetséges a fiatal növények esetében. A kifejlett növények fagytűrőképessége körülbelül -23 és -28 °C között mozog; a fiatal ültetések hálásak a védett Standortért.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026.07.14.