Japán kacurafa Cercidiphyllum japonicum

Termék részletes leírása

Japán kacurafa - Japán és Kína hegyvidékeiről származó lombhullató fa, ahol erdőszéleken és párás levegőjű völgyekben nő. Kertekben finom habitusa, változatos levélszíne és a lehullott lomb különleges illata miatt ültetik. Hazai viszonyok között általában 6–10 m magasra és 4–6 m szélesre nő, nagyon kedvező fekvésben idővel ennél nagyobbra is megnőhet. Fiatalon inkább keskenyebb, kúp alakú koronát nevel, amely korral lazábbá és szélesebbé válik, szélesen tojásdad vagy lekerekített sziluettet öltve, ágai finoman felfelé ívelnek és enyhén lecsüngenek. Levelei csaknem kerekek vagy szélesen szív alakúak, 4–8 cm hosszúak, tavasszal hajtáskor gyakran vörösesek, nyáron színükön matt vagy enyhén fényes zöldek, fonákjukon kékeszöldek. Ősszel sárga, narancssárga és rózsaszínes árnyalatokba színeződnek, a lehullott lomb pedig karamellre vagy sült gyümölcsre emlékeztető édes illatot áraszt. Kora tavasszal, lombfakadás előtt virágzik, apró, rózsás-vörös árnyalatú, jelentéktelen virágai inkább botanikai érdekességek, termése kis tüszőkben fejlődő apró mag. Szoliterként gyepfelületen, terasz közelében vagy természetes hatású csoportokban érvényesül, különösen juharokkal, gyertyánokkal, somokkal, alacsonyabb cserjékkel és díszfüvekkel társítva, amelyek kiemelik őszi színváltását.

Termesztés: Legjobban mérsékelten párás, hűvösebb mikroklímában, védett, szélárnyékos helyen, napon vagy enyhe félárnyékban fejlődik. A talaj legyen mély, humuszos, jó vízáteresztő, tartósan enyhén nedves, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH kb. 5,5–7). Ajánlott az ültetőgödörbe jó minőségű komposztot keverni, a gyökérzónát pedig mulcsozni, hogy csökkenjen a talaj túlmelegedése és kiszáradása. A fa nem tűri a tartós szárazságot és az erős tűző napot, aszályos nyarakon igényli a rendszeresebb öntözést, főként az ültetést követő első években. A kifejlett növények fagytűrése nagyjából −25 és −30 °C között van, a fiatal fákat az első teleken célszerű mulccsal védeni a gyökérzónában. Metszése nem szükséges, inkább csak enyhén, kora tavasszal végezzük, ilyenkor eltávolítjuk a száraz vagy rossz irányba növő ágakat. Erőteljesebb alakítása nem ajánlott, hogy a korona természetes jellege ne sérüljön. Csoportos ültetéshez a végső mérettől függően legalább 3–5 m-es tőtávolság javasolt. Betegségek és kártevők szempontjából hazai viszonyok között inkább igénytelen, leggyakoribb gondot a szárazság vagy a száraz széllel párosuló fagy okozta károsodás jelenti, ezért gondos mulcsozás és megfelelő termőhely-választás ajánlott.

Szerző: Nikol | Revízió: 11.12.2025