Japán kankalin 'Miller's Crimson' Primula japonica 'Miller's Crimson'

Termék részletes leírása

Japán kankalin 'Miller's Crimson' - Kelet-Ázsia nedvesebb hegyi erdeiből és patakpartjairól származó, tőrózsás évelő, amely a kertekben „japán kankalin” néven ismert, és az emeletes, ún. kandeláber kankalinok közé tartozik. A 'Miller's Crimson' fajta mély kárminvörös színével és a virágok jellegzetes, örvös elrendezésével tűnik ki, gyakran 4–6 emeletben egymás felett. Virágzáskor általában 40–60 cm magas, levélrózsája 15–20 cm körüli, töve fokozatosan 30–45 cm szélesre terebélyesedik. Levelei zöldek, ráncosak és puhán bőrneműek, a szezon végén többnyire visszahúzódik, tavasszal megbízhatóan kihajt. Virágai a hőmérséklettől függően fokozatosan nyílnak májustól júniusig, néha júliusig. Tölcsér alakúak, világosabb torkúak, és nedves termőhelyen a korai beporzók gyakran felkeresik őket. Csoportosan tópartra, a kert félárnyékos részeibe, esőkertbe, valamint nagyobb tálakba ajánlott, ahol az emeletes virágzat a perem fölé emelkedik. Kompozícióban jól beválik páfrányok, árnyékliliomok, kaukázusi nefelejcsek, tűzesők, más, finomabb tónusú kankalinok és tavaszi hagymás növények szomszédsága.

Termesztés: A reggeli vagy késő délutáni napos termőhelyet kedveli, illetve a félárnyékot, különösen Magyarország melegebb vidékein. Jót tesz neki a szélvédett fekvés és a jó légmozgás, hogy levelei eső után gyorsan felszáradjanak. A humuszos, de kifejezetten jó vízáteresztő talaj válik be, kaviccsal vagy durva homokkal, körülbelül 6,5–7,8 pH-val, gyakran mésztartalommal. Az öntözés a begyökeresedés idején és száraz időszakokban legyen rendszeres, a víz azonban ne álljon a gyökérnyaknál. Márciustól októberig ültethető, nyári ültetéskor fontos az egyenletes nedvesség túlnedvesedés nélkül. A tőtávolság 20–25 cm, ami négyzetméterenként körülbelül 12–15 növénynek felel meg. A tápanyag-utánpótlás mérsékelt, inkább tavasszal, hogy a rózsák kompaktak maradjanak. Elvirágzás után az elnyílt szárakat és a régi leveleket eltávolítják. Edényben ásványosabb közeget és vízelvezető réteget használnak, elvirágzás után 3–4 évente időnként átültetik vagy tőosztással szaporítják. A leggyakoribb gond a téli túlnedvesedés és a gyökérnyak rothadása, ezért segít a kiemelt termőhely, a kavicstakarás, edényes tartásnál pedig a téli elhelyezés az eresz alatt. A megerősödött növények körülbelül −34 °C-ig fagytűrők, a fiatal ültetéseket könnyű takarás védheti a fagy és olvadás váltakozása ellen. A kártevők közül csupaszcsigák, levéltetvek vagy gyalogormányosok jelenhetnek meg, tartósan nedves időben lisztharmat is. Nyáron, magasabb hőmérsékletnél meghálálja a félárnyékot és az egyenletes, mérsékelt nedvességet. Edényes tartásnál előny, hogy télen fedett helyre vihető, amikor a fölösleges eső a legtöbb kárt okozza.

Szerző: Nikol | Revízió: 7.1. 2026