Japán kecskerágó 'Himalaya' Euonymus japonicus 'Himalaya'

Termék részletes leírása

Japán kecskerágó 'Himalaya' - Japánból és Koreából származó örökzöld cserje, amelyet a kertekben egész éves lombtömegéért és jó metszéstűréséért értékelnek. A 'Himalaya' fajtát 'Lankveld06' nemesítői kóddal is jelölik, a holland Kwekerij van Lankveld faiskolából származik, Európában a Plantipp licencrendszerében terjesztik. Növekedése inkább lassú, gyakran évi 10–15 cm körüli, metszés nélkül nagyjából 10 év alatt mintegy 1,2–1,5 m magasra és 0,8–1,0 m szélesre fejlődik. Sűrű, felálló vagy enyhén lekerekített habitusú, bőrszerű, fényes, sötétzöld levelei általában 3–6 cm hosszúak. Legnagyobb dísze a tavaszi hajtás, amely krémfehér, szinte fehér színben tör elő, majd fokozatosan zöldül, így a cserje világító sávként hat az ültetésben, télen is. Júniusban és júliusban apró, 5–6 mm széles, zöldesfehér, jellegzetes illat nélküli virágokat hoz, később jelentéktelen tokterméseket is képezhet, narancssárga magköpenyes magvakkal. Kiválóan mutat dézsában teraszok mellett, alacsony élősövényként és ismétlődő csoportokban is, ahol világos új hajtásai jól harmonizálnak a levendulával, a díszfüvekkel, a tűzesőkkel vagy a sötét lombú cserjékkel. A növény lenyelve mérgező.

Termesztés: Világos, bőséges szórt fényt kapó termőhelyen fejlődik jól, ideálisan napon vagy félárnyékban. Lényeges a szélvédett fekvés, mert a téli szél és a kiszárító fagyok károsíthatják a leveleket, főleg a fiatalabb növényeken. Hazai viszonyok között legjobban védett mikroklímában válik be, például a házak déli és nyugati fala mellett, városi beépítésben vagy udvarokban. A talaj legyen humuszos, tápanyagban gazdag és jó vízáteresztő, vályogos vagy homokos vályog, ajánlott pH-értéke 6–7,5. Fontos a jó vízelvezetés, főként kötött talajokban, ahol homok vagy kavics bekeverése ajánlott. Ültetése márciustól októberig lehetséges, az erős fagyok és a szélsőséges szárazság időszakát kivéve. Rendszeres öntözést igényel, különösen az ültetést követő első évben és a dézsában nevelt példányoknál. A közeget egyenletesen nedvesen kell tartani, tartós túlöntözés nélkül. Tavasszal, illetve szükség esetén nyár elején még egyszer mérsékelten trágyázzuk, kiegyensúlyozott, díszfás növényeknek való trágyával. A metszést nagyon jól tűri, tavasszal vagy a vegetációs időszakban végezhető, ilyenkor elősegíti a besűrűsödést, és lehetővé teszi a kompakt cserjévé vagy alacsony élősövénnyé formálást. Fagytűrése nagyjából -12 és -15 °C között van, ezért hidegebb vidékeken ajánlott a gyökérnyak téli védelme mulccsal, a föld feletti részeké pedig fátyolfóliával. Dézsás nevelésnél védett, világos, erős fagyoktól mentes helyen célszerű teleltetni. A növény általában ellenálló, száraz és meleg időben pajzstetvek vagy takácsatkák jelenhetnek meg, főként a dézsában nevelt példányokon. Élősövénybe ültetve a kívánt sűrűségtől függően mintegy 40–60 cm-es tőtávolság válik be.

Szerző: Nikol | Revízió: 19.2. 2026