Japán kecskerágó 'Microphyllus Albovariegatus' Euonymus japonicus 'Microphyllus Albovariegatus'

Termék részletes leírása

Japán kecskerágó 'Microphyllus Albovariegatus' - a 'Microphyllus Albovariegatus' aprólevelű, lassan növő, rendkívül sűrűn elágazó fajta. Apró, bőrnemű levelei csupán mintegy 2 cm hosszúak, fényesek, sötétzöldek, szélükön feltűnően krémfehérek, így a cserje finoman megrajzolt téli díszítőelemként hat. Habitusa kompakt, Magyarországon leggyakrabban 0,4–0,6 m magas és ugyanilyen széles, védett városi fekvésben 0,8 m-ig is megnőhet. Májustól júniusig apró, zöldesfehér virágai nyílnak, amelyek közelről nektárjuk miatt érdekesek, termést csak elvétve hoz, az díszértékű, ember számára nem ehető. Levelei és termése lenyelve ártalmasak lehetnek, a vele végzett munkához olykor kesztyű ajánlott. A kertben a puszpáng helyettesítőjeként díszkertekbe és szegélyekbe, sziklakertekbe, valamint alacsony örökzöld sövénynek is alkalmas, ahol a levelek szabályos rajzolata télen is megtartja a vonalat. Szép kontrasztot alkot a levendulával, a zsályákkal, a varjúhájakkal és a díszfüvekkel, sötét tűlevelűek mellett a fehér levélszegély különösen jól érvényesül. A városi zöldfelületeken a szél és az utakról származó sózás jó tűrése miatt is értékelik, ha a talaj nem tartósan túlnedves.

Termesztés:  Világos, sok szórt fényt kapó termőhelyen fejlődik jól, ideálisan napos vagy félárnyékos helyen. Alapvető a szélvédett fekvés, mert a téli szél és a kiszárító fagyok károsíthatják a leveleket, főleg a fiatalabb növényeken. Hazai viszonyok között a védett mikroklímában való termesztés vált be legjobban, például a házak déli és nyugati fala mellett, beépített városi környezetben vagy udvarokon. A talaj legyen humuszos, tápanyagban gazdag és jó vízáteresztő, vályogos vagy homokos vályog, ajánlott pH-értéke 6–7,5. Fontos a vízelvezetés, különösen kötöttebb talajokban, ahol homok vagy kavics bekeverése javasolt. Ültetése márciustól októberig lehetséges, az erős fagyok és a szélsőséges aszály időszakát kivéve. Az öntözés legyen rendszeres, főleg az ültetés utáni első évben és az edényben nevelt növényeknél. A közeget egyenletesen nedvesen kell tartani, tartós túlnedvesedés nélkül. Tavasszal mérsékelten, szükség esetén nyár elején még egyszer díszcserjékhez való kiegyensúlyozott trágyával tápanyagozzuk. A metszést nagyon jól tűri, tavasszal vagy a vegetációs időszakban végezhető, ilyenkor elősegíti a besűrűsödést, és lehetővé teszi a kompakt cserjévé vagy alacsony sövénnyé formálást. Fagytűrése nagyjából -12 és -15 °C között van, ezért hidegebb vidékeken a gyökérnyak téli takarása mulccsal és a föld feletti rész védelme fátyolfóliával ajánlott. Edényes termesztésnél védett, világos, erős fagyoktól mentes helyen érdemes teleltetni. A növény általában ellenálló, száraz, meleg időben pajzstetvek vagy takácsatkák jelenhetnek meg, főleg az edényben nevelt egyedeken. Sövénynek ültetve a kívánt sűrűségtől függően nagyjából 40–60 cm-es ültetési távolság vált be.

Szerző: Nikol | Revízió: 21.2. 2026