Japán kecskerágó 'Microphyllus' Euonymus japonicus 'Microphyllus'

Termék részletes leírása

Japán kecskerágó 'Microphyllus' - a Japán és Korea tengerparti, világos erdeiben honos faj apró levelű, örökzöld formája. Az európai kertekben már a 19. században elterjedt P. F. von Siebold gyűjtéseinek és behozatalainak köszönhetően. Sűrű, finoman elágazó, szabályos, kerekded habitusú cserjét nevel, keskeny, bőrszerű, nagyjából 1–2 cm hosszú levelei a puszpáng lombjához hasonlítanak. Apró, zöldesfehér virágai júniustól júliusig nyílnak, inkább feltűnés nélküliek, fő díszértékét az egész évben megmaradó lomb és a formázhatóság adja. Melegebb fekvésben rózsaszín toktermések fejlődhetnek narancssárga magvakkal, a hazai kertekben azonban rendszertelenül terem. Szövetei lenyelve irritáló anyagokat tartalmaznak, ezért enyhén mérgezőnek tekintik. A fajta formális ültetésekben, alacsony sövényként, ágyásszegélyként, edényekben és japán stílusú, kövekkel és páfrányokkal kialakított kompozíciókban örökzöld hangsúlyként is jól alkalmazható.

Termesztés: Világos, sok szórt fényt kapó termőhelyen fejlődik jól, ideálisan teljes napon vagy félárnyékban. Lényeges a szélvédett fekvés, mert a téli szél és a kiszárító fagyok károsíthatják a leveleket, főleg a fiatalabb növényeken. Hazai viszonyok között a védett mikroklímában való termesztés vált be a legjobban, például a házak déli és nyugati falai mellett, városi beépítésben vagy udvarokban. A talaj legyen humuszos, tápanyagban gazdag és jó vízáteresztő, vályogos vagy homokos vályog, ajánlott pH-ja 6-7,5. Fontos a vízelvezetés, főleg kötöttebb talajokon, ahol homok vagy kavics bekeverése ajánlott. Ültetése márciustól októberig lehetséges, az erős fagyok és a szélsőséges szárazság időszakát kivéve. Az öntözés legyen rendszeres, különösen az ültetést követő első évben és az edényben nevelt növényeknél. A közeget egyenletesen nedvesen kell tartani, tartós túlöntözés nélkül. Tavasszal mérsékelten, szükség esetén nyár elején még egyszer kiegyensúlyozott, díszfáknak és díszcserjéknek szánt tápanyaggal trágyázzuk. A metszést nagyon jól tűri, tavasszal vagy a vegetáció során végezhető, ilyenkor elősegíti a besűrűsödést, és lehetővé teszi a kompakt cserjévé vagy alacsony sövénnyé formázást. Fagytűrése nagyjából -12 és -15 °C között van, ezért hidegebb vidékeken a gyökérnyak téli takarása mulccsal és a föld feletti rész védelme fátyolfóliával ajánlott. Edényes termesztésnél védett, világos, erős fagyoktól mentes helyen célszerű teleltetni. A növény általában ellenálló, száraz és meleg időben pajzstetvek vagy takácsatkák jelenhetnek meg, főleg az edényben nevelt példányokon. Sövénybe ültetve a kívánt sűrűségtől függően nagyjából 40-60 cm-es tőtávolság vált be.

Szerző: Kristýna | Revízió: 18.02. 2026