Japán kecskerágó 'Ovatus Aureus (Marieke)' Euonymus japonicus 'Marieke'

Termék részletes leírása

Japán kecskerágó 'Ovatus Aureus (Marieke)' - Kelet-Ázsiából származó örökzöld fajta, amely a Japánban, Koreában és Kínában természetesen előforduló fajból ered. Az európai katalógusokban gyakran 'Ovatus Aureus' szinonimával is szerepel, Nagy-Britanniában megbízható díszértékéért AGM-díjat kapott. A cserje sűrű, felálló-terülő habitusú, hazai viszonyok között általában 1,5–2,5 m magasra és 1,2–2 m szélesre nő, a legmelegebb fekvésekben magasabb is lehet. Levelei tojásdadok, bőrszerűek és enyhén fényesek, zöld közepűek, széles sárga szegéllyel. A fiatal hajtások eleinte feltűnően sárgák, később sárgászöld árnyalatúvá válnak. Virágai aprók, zöldesek, többnyire májusban és júniusban nyílnak, és nem ezek adják fő díszértékét. Termést ritkán hoz, éretten rózsaszín toktermései vannak. A fajta alacsony és közepes magasságú sövénynek, nyírt ágyásszegélynek, évelők örökzöld háttereként, valamint edényben szoliterként is alkalmazható. Kompozíciókban jól társítható sötétzöld tűlevelűekkel, magyalokkal vagy lila virágú évelőkkel, ahol a tarka lomb kiemeli a kontrasztot. A növény elfogyasztva gyermekek és háziállatok számára nem ajánlott.

Termesztés: Világos, bőséges szórt fényt kapó termőhelyen fejlődik jól, ideálisan napon vagy félárnyékban. Lényeges a szélvédett fekvés, mert a téli szél és a kiszárító fagyok károsíthatják a leveleket, főként a fiatalabb növényeknél. Hazai viszonyok között legjobban védett mikroklímában, például a házak déli és nyugati fala mellett, városi beépítésben vagy udvarokban válik be. A talaj legyen humuszos, tápanyagban gazdag és jó vízáteresztő, vályogos vagy homokos vályog, ajánlott pH-ja 6-7,5. Fontos a vízelvezetés, főként kötött talajokban, ahol homok vagy kavics bekeverése javasolt. Ültetése márciustól októberig lehetséges, az erős fagyok és a szélsőséges aszály időszakát kivéve. Az öntözés legyen rendszeres, különösen az ültetést követő első évben és az edényben nevelt növényeknél. A közeget egyenletesen nedvesen kell tartani, tartós túlöntözés nélkül. Tavasszal mérsékelten, szükség esetén nyár elején még egyszer kiegyensúlyozott, díszfás növényeknek szánt trágyával érdemes tápanyagot pótolni. A metszést nagyon jól tűri, tavasszal vagy a vegetációs időszakban végezhető, ilyenkor sűrűsödést serkent, és lehetővé teszi a kompakt cserjévé vagy alacsony sövénnyé alakítást. Fagytűrése körülbelül -12 és -15 °C között van, ezért hidegebb vidékeken ajánlott a gyökérnyak téli védelme mulccsal, a föld feletti részeké pedig vliesszel. Edényes nevelésnél védett, világos, erős fagyoktól mentes helyen célszerű teleltetni. A növény általában ellenálló, száraz, meleg időben pajzstetvek vagy takácsatkák jelenhetnek meg, főként az edényben nevelt példányokon. Sövénybe ültetve a kívánt sűrűségtől függően körülbelül 40-60 cm-es tőtávolság válik be.

Szerző: Nikol | Revízió: 19.2. 2026