Japán lilaakác 'Domino' Wisteria floribunda 'Domino'

Termék részletes leírása

Japán lilaakác 'Domino' - bájos fajta finoman kétszínű, édeskés illatú virágokkal. A kínálatban 'Issai' és 'Prematura' szinonimák alatt is megtalálható, és Koichiro Wada japán nemesítő nevéhez kötik. A természetben Kelet-Ázsia világos erdőszélein él, ahol cserjékre és fiatal fatörzsekre kúszik fel, a kertben lombhullató, jobbra csavarodó kúszónövényt alkot. Levelei páratlanul szárnyasak, közepes méretűek, ősszel megsárgulnak. Hazai viszonyok között általában 5–6 m magasra és 3–4 m szélesre nő, kiegyenlítetten fejlődik, és nem terheli túl a szilárd támasztékokat. Májusban és júniusban virágzik, ilyenkor kb. 18–25 cm-es csüngő fürtöket hoz, az egyes virágokon a világos lila és a mély ibolyás tónusok sárga torokfolttal párosulnak. A virágok a fürt tövétől fokozatosan nyílnak és édesen illatoznak, így vonzzák a méheket és más mézelő rovarokat. Elvirágzás után keskeny, bársonyosan molyhos hüvelyek fejlődnek, amelyek nyár végén érnek be, és gyakran télig a növényen maradnak. Ágai jól kiköthetők legyezőszerűen a drótokra, lugasokon finom függönyöket alkotnak, meleg falak mellett pedig kiemelik a ház bejáratát. A vágott fürtök vázában több napig eltartanak, és megőrzik illatukat. Kompozíciókban jól bevált rózsákkal, hortenziákkal, gyöngyvesszőkkel és díszfüvekkel, finom habitusa szépen ellensúlyozza a japán juharok lombszíneit. Magjai és hüvelyei mérgezők.

Termesztés: A lilaakác növekedéséhez erős támaszt igényel, számolni kell azzal, hogy néhány év alatt akár 10 méteresre is megnőhet. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben különös gondot fordítunk rá, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú trágyával utánpótolni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Télen az első években ajánlott a növényt fenyőgallyal takarni. Kemény teleken visszafagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt cserepestől vízbe merítjük, amíg alaposan át nem ázik. 40x40x40 cm-es gödröt ásunk, aljára 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot teszünk, majd beültetjük. 1–2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy korábban nőtt. A faltól vagy más növénytől legalább 30 cm távolságra ültetendő. Metszés: A lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év után kezdene virágozni. Ültetéskor a fő hajtást 50–70 cm-re vágjuk vissza, az oldalhajtásokat 3 rügyre metszük. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A vezérhajtást nem kurtítjuk. Amikor a visszavágott egyéves oldalhajtásokból fejlődő vesszők elérik a 25 cm-es hosszt, az 5–6. levél fölött visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15–20 cm-t. A vezérhajtást hagyjuk nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, a tavaly nőtt hajtásokat az 5–6. rügy fölött visszavágjuk, a rövidebb ágacskákat nem metszük. A csúcshajtást egyáltalán nem metszük. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, valahányszor a vesszők elérik a 25 cm-t. A vezérhajtást hagyjuk nőni. Az ültetés utáni harmadik évben az oldalágakon, a tavalyi hajtások kétéves fáján már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy fölött visszavágjuk őket, a fő hajtás alatti összes többit a 3–4. rügy fölött kurtítjuk, a rövidebb, gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-nél hosszabb vesszőket. A további években a lilaakác általában már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák fokozott képződése mérsékli a növekedést. Ha a csúcshajtás meghaladja a kívánt magasságot, vízszintes helyzetbe kötjük ki. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

 Szerző: Nikol | Revízió: 11.11.2025