Japán lilaakác 'Ito Koku Riu' Wisteria 'Ito Koku Riu'

Termék részletes leírása

Japán lilaakác 'Ito Koku Riu' - az anyafaj japán populációiból származik. A faj a természetben világos erdők szegélyére és bozótosokra kúszik fel. A kertben lombhullató, jobbra csavarodó kúszónövény karcsú, fásodó hajtásokkal. Levele páratlanul szárnyalt, többnyire 11–15 levélkéből áll. A levélkék keskeny tojásdadok vagy lándzsásak, nyáron mélyzöldek, ősszel megsárgulnak. Az 'Ito Koku Riu' fajtát az európai kínálatban 'Royal Purple' néven is forgalmazzák. Sötétbíbor vagy kékeslila virágai mintegy 30–50 cm hosszú, csüngő fürtökben nyílnak, a fürt tövétől fokozatosan kinyílva. A pillangós virágok gyenge, finom illatúak. Hazai viszonyok között többnyire májusban és júniusban virágzik. Növekedése közepes, a kifejlett növény a termőhelytől és a metszéstől függően 6–9 m magasra és 3–5 m szélesre nő. Hajtásai jól vezethetők drótokon, rácsokon és pergolákon, a szerkezeteket nem terheli túl. Elvirágzás után keskeny, finoman molyhos hüvelyek fejlődnek, amelyek télig a növényen maradhatnak. Virágait a méhek és más mézelő rovarok is látogatják. Meleg falak mellett, íveken és pergolákon érvényesül a legjobban, fürtjei vázába is vághatók.

Termesztés: A lilaakác erős támasztékot igényel a növekedéshez, és számolni kell azzal, hogy néhány év alatt akár 10 méteresre is megnőhet. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben különös gondot fordítunk rá: rendszeresen trágyázzuk és öntözzük. Nyár közepén fontos káliumtartalmú trágyával utántrágyázni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Az első években télire ajánlott fenyőgallyal takarni. Kemény teleken visszafagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt cserepestül vízbe merítjük, amíg alaposan át nem ázik. 40x40x40 cm-es gödröt ásunk, aljára 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot terítünk, majd elültetjük a növényt. 1-2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogyan korábban nőtt. A falaktól és más növényektől legalább 30 cm távolságra ültessük. Metszés: A lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év után kezdene virágozni. Ültetéskor a főhajtást 50-70 cm-re kurtítjuk, az oldalhajtásokat 3 rügyre vágjuk vissza. A tenyészidőben, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A főhajtást nem kurtítjuk. Amikor a visszavágott egyéves oldalhajtásokból fejlődő hajtások elérik a 25 cm-t, az 5–6. levél fölött visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások 15–20 cm-esek. A főhajtást hagyjuk szabadon nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, az előző évben nőtt hajtásokat az 5–6. rügy fölött visszavágjuk, a rövidebb ágacskákat nem metsszük. A csúcshajtást egyáltalán nem vágjuk vissza. A tenyészidőben, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, valahányszor a hajtások elérik a 25 cm-t. A főhajtást hagyjuk szabadon nőni. Az ültetés utáni harmadik évben az oldalágakon, az előző évi hajtások kétéves részén már virágrügyeknek kell megjelenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy fölött visszavágjuk őket, a főhajtás alatti összes többit a 3–4. rügy fölött kurtítjuk. A rövidebb, gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, mert ezeken képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-nél hosszabb hajtásokat. A további években a lilaakác általában már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák fokozott képződése mérsékli a növekedést. Ha a csúcshajtás túlnő a kívánt magasságon, vízszintes helyzetbe kötözzük. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Revízió: 11.11.2025