Japán lilaakác 'Ludwik Lawin' Wisteria floribunda 'Ludwik Lawin'

Termék részletes leírása

Japán lilaakác 'Ludwik Lawin' - a fajta Közép-Európából terjedt el, különösen Lengyelországban népszerű, ahol a mérsékelt éghajlaton jól bevált. Támaszon általában 6–10 m magasra és mintegy 3–5 m szélesre nő, a vezetéstől és a metszéstől függően. Hajtásai az óramutató járásával megegyező irányban csavarodnak, levelei páratlanul szárnyasak, 25–35 cm hosszúak, tavasszal üde zöldek, ősszel sárgák. Májusban csüngő, finoman illatos, mintegy 25–30 cm hosszú fürtöket hoz, a halványlila, apró fehéres foltú virágok a fürt aljától a csúcsa felé fokozatosan nyílnak, így a látvány több napig kitart. Meleg nyarakon augusztusban gyengébb, második virágzás követi. Virágai vonzzák a méheket és más mézelő rovarokat. Elvirágzás után bársonyosan szőrös hüvelyek fejlődnek, a növény minden része mérgező. Kertépítészeti szempontból a 'Ludwik Lawin' pergolákon, íveken, valamint meleg, napos falak mentén érvényesül, ahol finom lila árnyalata jól harmonizál a nyártól virágzó iszalagokkal vagy a világosabb színű rózsákkal. A kínai lilaakáchoz képest általában valamivel később és a lombbal együtt virágzik, ami közép-európai viszonyok között csökkenti a bimbók késő tavaszi fagykárának kockázatát.

Termesztés: A lilaakác növekedéséhez erős támaszra van szükség, számolni kell azzal, hogy néhány év alatt akár 10 méteresre is megnőhet. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben különös gondot fordítunk rá, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával pótlólag trágyázni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Télire az első években ajánlott a növényt fenyőgallyal betakarni. Kemény teleken visszafagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a cserepes növényt vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem ázik. 40x40x40 cm-es gödröt ásunk, aljára 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot teszünk, majd elültetjük. 1–2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy korábban nőtt. A faltól vagy más növénytől legalább 30 cm távolságra ültetendő. Metszés: A lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év múlva kezdene virágozni. Ültetéskor a főhajtást 50–70 cm-re rövidítjük, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük vissza. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A főhajtást nem rövidítjük. Amikor a visszakurtított egyéves oldalhajtásokból kinőtt vesszők elérik a 25 cm-es hosszt, az 5–6. levél fölött visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15–20 cm-t. A főhajtást hagyjuk tovább nőni. A második évben, kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, az előző évben nőtt hajtásokat az 5–6. rügy fölött visszavágjuk, a rövidebb gallyakat nem metsszük. A csúcshajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, ha a vesszők ismét elérik a 25 cm-t. A főhajtást hagyjuk tovább nőni. Az ültetést követő harmadik évben az oldalágakon, az előző évi hajtások kétéves fáján már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy fölött visszarövidítjük őket, a főhajtás alatti összes többit a 3–4. rügy fölött kurtítjuk, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken a gallyakon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-nél hosszabb vesszőket. A további években a lilaakác általában már nem igényel metszést, a virágzó gallyak fokozott képződése mérsékli a növekedést. Ha a csúcshajtás meghaladja a kívánt magasságot, kössük le vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Revízió: 12.11.2025