Japán lilaakác 'Ludwik Lawin' Wisteria floribunda "Ludwik Lawin"

Termék részletes leírása

Wisteria 'Ludwik Lawin' – a Közép-Európából származó fajta különösen népszerű Lengyelországban, ahol enyhe éghajlaton bizonyította hatékonyságát. Támaszon általában 6–10 m magasra és 3–5 m szélesre nő, a vezetéstől és a metszéstől függően. A hajtások az óramutató járásával megegyezően görbülnek, a levelek páratlan szárnyúak, 25–35 cm-esek, tavasszal üdezöldek, ősszel sárgák. Májusban lecsüngő, finoman illatos, körülbelül 25–30 cm hosszú fürtöket hoz. Az egyes virágok, világoslila árnyalatúak, apró fehéres szemmel, fokozatosan fejlődnek a tövétől a tetejéig, így a hatás több napig is tart. Meleg években augusztusban gyengébb virágzási hullám következik. A virágok vonzzák a méheket és más mézet hordozó rovarokat. Virágzás után bársonyos, szőrös hüvelyek képződnek; a növény minden része mérgező. Kompozíciókban a 'Ludwik Lawin' alkalmas pergolákra, boltívekre és meleg, napos falakra, ahol a finom lila tónus jól kombinálható a nyár óta virágzó klematiszokkal vagy a világosabb színű rózsákkal. A kínai lilaakáchoz képest általában valamivel később és levelekkel virágzik, ami közép-európai körülmények között csökkenti a rügyek késői fagyok általi károsodásának kockázatát.

Termesztés: Az 10 méter magasságot elérő, erős támasztékot igénylő lilaakác számára. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2-3 évben különös gondot fordítunk a lilaakácra, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával trágyázni, hogy a szövetek ősszel megérjenek. Télen az első években ajánlott a növényt fenyőgallyakkal takarni. A kemény teleken megfagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt tartalmazó cserepet egy vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem itatódik. Kaparunk egy 40x40x40 cm méretű gödröt, az aljára 10 cm jól komposztált trágyát vagy komposztot teszünk, és elültetjük. 1-2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint eredetileg nőtt. Ültesse el legalább 30 cm-re a faltól vagy más növénytől. Metódás metszés: A lilaakok rendszeres metszést igényelnek, enélkül akár 15 év múlva is virágozni kezdenek. Az ültetéskor az főhajtást 50-70 cm-re vágjuk vissza, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem metsszük). A fő hajtást nem rövidítjük meg. Amikor a vágott egyéves oldalhajtásokból növő hajtások elérik a 25 cm-t, 5-6 levél után visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15-20 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni! Második évben, kora tavasszal, ha nem fenyegetnek fagyok, a tavaly kinőtt hajtásokat 5-6 rügy után metsszük, a rövidebb ágakat nem vágjuk. A terminális hajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, ha a hajtások elérik a 25 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni. A harmadik évben a telepítés után a mellékágakon virágrügyeknek kell lenniük a tavalyi hajtások két éves fáján. Amikor a meghosszabbodó hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal 5-6 rügy után visszavágjuk őket, az összes többit a fő hajtás alatt 3-4 rügy után vágjuk vissza, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-t meghaladó hajtásokat. A további években általában a wisteria már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák megnövekedett képződése gyengíti a növekedést. Amikor a terminális hajtás eléri a kívánt magasságot, kösse vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 12.11.2025