Japán lilaakác 'Shiro-Noda' Wisteria floribunda 'Shiro-Noda'

Termék részletes leírása

Japán lilaakác 'Shiro-Noda' - a japán lilaakác világos erdők szegélyeiről és melegebb, humuszos, jó vízáteresztő talajú lejtőkről származik. Tiszta fehér, finoman illatos virágai hosszú, lecsüngő fürtökben nyílnak. Minden fürtben a bimbók alulról felfelé fokozatosan nyílnak, így a virágzás látványa több napig tart. Hajtásai az óramutató járásával megegyező irányban csavarodnak. Szilárd támaszra vezetve általában 4–8 m magasra és 2,5–4 m szélesre nő, az alakítás és a metszés módjától függően. A 25–35 cm hosszú, páratlanul szárnyas levelek tavasszal üde zöldek, ősszel sárgára színeződnek. Májusban és júniusban általában 40–60 cm-es fürtöket hoz, többnyire a lombfakadással egy időben virágzik, ami kiemeli a fehér színt a zöld háttéren. Védett, meleg termőhelyen forró nyáron gyengébb második virághullám is megjelenhet. Virágzás után bársonyosan szőrös, magvakat tartalmazó hüvelyek fejlődnek, a növény minden része mérgező. A kertben a 'Shiro-Noda' pergolákon, íveken és napos falakon érvényesül, ahol a fehér fürtök könnyed kontrasztot alkotnak a sötétebb lombbal. Jól társítható a nyártól virágzó iszalagokkal és a lágy árnyalatú rózsákkal. A kínai lilaakáccal szemben általában a levelekkel egy időben és valamivel később virágzik, ami a közép-európai viszonyok között csökkenti a bimbók késői fagyok okozta károsodásának kockázatát.

Termesztés: A lilaakácnak a növekedéshez erős támaszra van szüksége, számolni kell azzal, hogy néhány év alatt akár 10 méteresre is megnőhet. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben különös gondot fordítunk rá, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú trágyával utántrágyázni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Télire az első években ajánlott a növényt fenyőgallyal takarni. Kemény teleken visszafagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt cserepestül vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem ázik. 40x40x40 cm-es gödröt ásunk, aljára 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot teszünk, majd beültetjük. 1–2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy korábban nőtt. A falaktól vagy más növényektől legalább 30 cm távolságra ültessük. Metszés: A lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év után kezdene virágozni. Ültetéskor a főhajtást 50–70 cm-re kurtítjuk, az oldalhajtásokat 3 rügyre vágjuk vissza. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A vezérhajtást nem kurtítjuk. Amikor a visszavágott egyéves oldalhajtásokból fejlődő vesszők elérik a 25 cm-es hosszt, az 5–6. levél fölött visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15–20 cm-t. A vezérhajtást hagyjuk nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, az előző évben nőtt hajtásokat az 5–6. rügy fölött visszavágjuk, a rövidebb ágacskákat nem metsszük. A csúcshajtást egyáltalán nem vágjuk vissza. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, valahányszor a hajtások elérik a 25 cm-t. A vezérhajtást hagyjuk nőni. Az ültetést követő harmadik évben az oldalágakon, a tavalyi hajtások kétéves fáján már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy fölött visszavágjuk őket, a főhajtás alatti összes többit a 3–4. rügy fölött kurtítjuk, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-nél hosszabb hajtásokat. A további években a lilaakác általában már nem igényel metszést, a fokozott virágzó ágacska-képzés mérsékli a növekedést. Ha a csúcshajtás meghaladja a kívánt magasságot, vízszintes helyzetbe kötözzük ki. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Revízió: 12.11.2025