Japán lilaakác Millettia japonica

Termék részletes leírása

Japán lilaakác - Japánból és Koreából származik, a természetben cserjékre és kisebb fákra kapaszkodik fel. Magyarul nyári vagy japán lilaakácnak is nevezik, bár botanikailag már nem tartozik a Wisteria nemzetségbe. Lombhullató, finoman csavarodó kúszónövény vékony, fásodó hajtásokkal. Levelei páratlanul szárnyaltak, 9–13 levélkéből állnak, fényes zöldek, ősszel megsárgulnak. Hazai viszonyok között általában 3–5 m magasra és 2–3 m szélesre nő, lassabban fejlődik, mint a közönséges lilaakác, jobban megtartja a rácsozat, és nem terheli túl a szerkezeteket. Júliusban és augusztusban virágzik, karcsú, gyakran elágazó, 10–20 cm-es fürtökben, apró, fehéres vagy ibolyás-bíbor virágokkal. Virágai kevésbé feltűnők, mint a Wisteria floribunda esetében, mégis törékeny, természetes hatást keltenek, és vonzzák a rovarokat. Elvirágzás után keskeny, sima, magvas hüvelyeket érlel. Meleg falak mellé, pergolákra és ívekre ültethető, illetve szoliterként is alkalmazható szabad, napos helyen. Védett teraszokon edényben is jól mutat, ahol késői virágzást kínál, amikor a tavaszi lilaakácok már elvirágoztak. Kertrendezésben jól kiegészíti az ujjas juharokat, a hortenziákat és a díszfüveket, finom habitusa szép kontrasztot alkot a nagy levelű fás szárú növényekkel.

Termesztés: A lilaakácnak erős támaszra van szüksége a növekedéshez, mivel néhány év alatt eléri a végleges, 3–5 m-es magasságát. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben különös gondot fordítunk rá, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával pótlólag tápanyagot adni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Az első években télre ajánlott a növényt fenyőgallyal takarni. Kemény teleken visszafagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növény cserepét vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem ázik. 40x40x40 cm-es ültetőgödröt ásunk, aljára 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot terítünk, majd elültetjük. 1–2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy korábban nőtt. Ültetése legalább 30 cm-re ajánlott a faltól vagy más növénytől. Metszés: A lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év után kezdene virágozni. Ültetéskor a fő hajtást 50–70 cm-re kurtítjuk, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük vissza. A vegetációs időszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A fő vesszőt nem kurtítjuk. Amikor a visszakurtított egyéves oldalhajtásokból fejlődő vesszők elérik a 25 cm-es hosszúságot, az 5–6. levél fölött visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15–20 cm-t. A fő vesszőt hagyjuk nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, az előző évben nőtt hajtásokat az 5–6. rügy fölött visszavágjuk, a rövidebb gallyakat nem metsszük. A csúcshajtást egyáltalán nem vágjuk vissza. A vegetációs időszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, valahányszor a vesszők elérik a 25 cm-t. A fő vesszőt hagyjuk nőni. Az ültetést követő harmadik évben az oldalágakon, az előző évi hajtások kétéves fáján már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy fölött kurtítjuk őket, a fő hajtás alatti összes többit a 3–4. rügy fölött vágjuk vissza, a rövidebb, gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, mert ezeken a gallyakon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-nél hosszabb vesszőket. A következő években a lilaakác általában már nem igényel metszést, a fokozott virágzó gallyképződés mérsékli a növekedést. Ha a csúcshajtás meghaladja a kívánt magasságot, vízszintes helyzetbe kötjük. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést. 

 Szerző: Nikol | Revízió: 11.11.2025