Japán lilaakác Millettia japonica

Termék részletes leírása

Japán liana - Japánból és Koreából származik, és a természetben bokrokon és kisebb fákon kúszik fel. Csehül nyári vagy japán lianának hívják, bár botanikailag már nem tartozik a Wisteria nemzetségbe. Vékony, fás hajtásokkal rendelkező, levélhullató, finoman csavarodó liánt alkot. A levelek páratlanul összetettek, 9–13 levélkéből állnak, fényesen zöldek, ősszel sárgulnak. Csehországban általában 3–5 m magasra és 2–3 m szélesre nő, lassabban nő, mint a közönséges liana, jobban tartja magát a rácsokon és nem terheli túl a szerkezeteket. Júliusban és augusztusban virágzik, karcsú, gyakran elágazó, 10–20 cm-es fürtökben, apró, fehéres-sárgás krémszínű virágokkal. A virágok kevésbé feltűnőek, mint a Wisteria floribunda esetében, de törékenynek és természetesnek tűnnek, és vonzzák a rovarokat. Virágzás után keskeny, sima hüvelyeket képez magokkal. Meleg falaknál, pergolákon és íveken használható, vagy szoliterként napos helyen. Jól működik védett teraszokon lévő edényekben is, ahol késői virágzást kínál, amikor a tavaszi lianák már elvirágoztak. Kompozícióban japán juharokkal, hortenziákkal és díszfüvekkel egészül ki, finom habitusa kontrasztot alkot a nagylevelű fás növényekkel.

Termesztés: Az 10 méter magasságot elérő, erős támasztékot igénylő lilaakác számára. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2-3 évben különös gondot fordítunk a lilaakácra, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával trágyázni, hogy a szövetek ősszel megérjenek. Télen az első években ajánlott a növényt fenyőgallyakkal takarni. A kemény teleken megfagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt tartalmazó cserepet egy vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem itatódik. Kaparunk egy 40x40x40 cm méretű gödröt, az aljára 10 cm jól komposztált trágyát vagy komposztot teszünk, és elültetjük. 1-2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint eredetileg nőtt. Ültesse el legalább 30 cm-re a faltól vagy más növénytől. Metélszabályozás: A lilaakác rendszeres metélést igényel, nélküle akár 15 év múlva is elkezdene virágozni. Az ültetéskor az főhajtást 50-70 cm-re vágjuk vissza, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem metsszük). A fő hajtást nem rövidítjük meg. Amikor a vágott egyéves oldalhajtásokból növő hajtások elérik a 25 cm-t, 5-6 levél után visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15-20 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni! Második évben kora tavasszal, amikor nem fenyegetnek a fagyok, az előző évben növekedett hajtásokat 5-6 rügy után metsszük vissza, a rövidebb ágakat nem metsszük. A terminális hajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, ha a hajtások elérik a 25 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni. A harmadik évben az ültetés után az oldalágakon virágrügyeknek kell lenniük az előző évi hajtások kétnyári fáján. Amikor a meghosszabbodó hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal 5-6 rügy után visszavágjuk őket, az összes többit a fő hajtás alatt 3-4 rügy után vágjuk vissza, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-t meghaladó hajtásokat. A további években általában a wisteria már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák megnövekedett képződése gyengíti a növekedést. Amikor a terminális hajtás eléri a kívánt magasságot, kösse vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 11.11.2025