Japán magyal 'Stokes' Ilex crenata 'Stokes'

Termék részletes leírása

Japán magyal 'Stokes' - a japán magyal tömör, örökzöld fajtája. A faj Kelet-Ázsia erdeiből, cserjéseiből és hegyvidékeiről származik. A cserje alacsonyan és sűrűn nő, kifejlett korában körülbelül 0,5–1 m magas és 1–1,5 m széles, természetes formája gömbölyű vagy széles párnaszerű. Hajtásai rövidek és sűrűn leveleseik, ezért jól alkalmazható ott, ahol pontos szegélyvonal vagy formára nyírt gömb a cél. Levelei igen aprók, 1–1,5 cm hosszúak, sötétzöldek, fényesek és bőrneműek, tüske nélküliek, így közelről a puszpángra emlékeztetnek, de a magyalokra jellemző fénnyel. Májusban és júniusban a levélhónaljakban apró fehér virágok jelennek meg, amelyeket a méhek is felkereshetnek. A 'Stokes' hímivarú fajta, ezért nem hoz bogyót, viszont porzó fajtaként szolgál a japán magyal nőivarú fajtái, például az Ilex crenata 'Glory Gem' számára. Egy kertbe általában elegendő egyetlen hímivarú cserje észszerű távolságban ahhoz, hogy a nőivarú növényeken fekete csonthéjas termések kötődjenek. A kertépítészetben alacsony formasövényekbe, szegélyekbe és parterekbe, topiárinak, valamint tartós zöldként konténerekbe is ültetik, ahol a puszpáng hosszú életű alternatíváját jelenti.

Termesztés: A magyaloknak a védett, teljes napos vagy félárnyékos termőhely felel meg leginkább, ideális esetben szélárnyékban. A fiatal növények jobban viselik a téli napsütést, ha a talaj kellően nedves, és a gyökérzónát mulcs takarja. A cserje a humuszos, közepesen kötött vagy könnyebb talajt kedveli, amely jól megtartja a nedvességet, de tartósan nem pangó vizes. Az enyhén savanyú vagy semleges pH ideális, de a magyal az enyhén meszes talajt is elviseli, ha az nem szárad ki. A talaj felszínét gyakran kéreggel vagy lombbal mulcsozzák, ami megakadályozza a finom gyökerek túlmelegedését és kiszáradását. Az ültetés leggyakrabban tavasszal, márciustól májusig, vagy ősszel, szeptembertől novemberig történik, a konténeres növények öntözés biztosításával más időpontban is ültethetők. Az ültetést követő első években a rendszeres öntözés kedvez a növénynek, különösen száraz időszakokban és enyhe teleken. Begyökeresedés után a cserje nagyjából −25 és −29 °C közötti fagyokat is elvisel, a fiatal növények azonban hálásak a gyökérzónát takaró téli mulcsért. A metszést jól tűri, ezért alkalmas formára nyírt élősövénynek, ahol a növényeket egymástól körülbelül 0,6–0,8 m-re ültetik, valamint laza csoportokba is, kb. 1,2–1,5 m-es tőtávolsággal. A trágyázás évente egyszer-kétszer mérsékelt mennyiségű komposztra vagy savanyú talajt kedvelő fás szárúaknak való, lassan oldódó műtrágyára korlátozódik. Száraz nyarakon szárazság okozta károsodás léphet fel, amely a levelek sárgulásában vagy széleik elszáradásában mutatkozik meg, a rovarok közül időnként levéltetvek vagy pajzstetvek jelenhetnek meg. Összességében azonban ellenálló, hosszú életű cserje, amely egész évben zöld, és egyúttal biztosítja a kert nőivarú magyaljainak beporzását.

Szerző: Kristýna | Revízió: 18.12.2025