Japán nyílbambusz 'Tsutsumiana' Pseudosasa japonica 'Tsutsumiana'

Termék részletes leírása

Japán nyílbambusz 'Tsutsumiana' - a gyűjtők körében nagyra értékelt bambuszfajta, amely a Japánból és Koreából származó Pseudosasa japonica fajból ered. A botanikai szakirodalom Pseudosasa japonica var. tsutsumiana néven is említi, leírása a 20. század 30-as éveiből származik. Az alapfajtól feltűnően megvastagodott szár- és rizómatagjai különböztetik meg, amelyek láncra vagy „kis hagymákra” emlékeztetnek, ez adja fő díszértékét télen is. A szárak olajzöldek, kifejlett állapotban körülbelül 1,5–2,5 cm vastagok, a levelek keskenyek vagy lándzsásak, fényes zöldek, gyakran 20–35 cm hosszúak. Hazai viszonyok között többnyire 2–2,5 m magasra nő, és sűrűbb, alacsonyabb takarást alkot, mint az alapfaj. A bambuszok virágzása rendszertelen, a kertekben általában nem számolnak vele, ezért a növényt egész évben megmaradó lombjáért és szárainak szerkezetéért termesztik. Kertépítészeti szempontból jól társítható páfrányokkal, árnyékliliomokkal és szélvédett zugot teremtő fás szárú növényekkel. A fajt Japánban erős szárai miatt hagyományosan nyílvesszők készítésére is használták, innen ered a „nyílbambusz” elnevezés.

Termesztés:  Félárnyékos vagy árnyékos, tűző naptól védett termőhelyet igényel, mert a közvetlen déli nap szárazságban ronthatja a levelek megjelenését és azok összepödrődését okozhatja. A mélyebb, jó vízáteresztő, humuszos talaj a megfelelő, enyhén savanyútól semlegesig, körülbelül pH 5,5–7,0 között. Kötött talajon segít a kavics és komposzt bekeverése, valamint a kiemelt ágyás. A konténeres növények ültetése általában márciustól októberig történik. Az öntözés ültetés után és száraz időszakokban fontos, télen csapadékmentes időben, fagymentes talaj esetén előnyös a nedvesség pótlása. A talajtakarás segít hűvösebben tartani a gyökérzónát. A fajta tarackot hajt, ezért kisebb kertekben gyökérzárat alkalmaznak, általában 60 cm mélyen, vagy edényben nevelik. Edényben legalább 50–80 l-es térfogat bizonyult be vízelvezető réteggel. Élő sövénynek körülbelül 0,8–1,2 m-es tőtávolság ajánlott. Fagytűrését egészen körülbelül -25 °C-ig adják meg, legérzékenyebb az edényben lévő földlabda, ha átfagy. A betegségek közül levélfoltosság fordulhat elő, a kártevők közül száraz mikroklímában takácsatkák és levéltetvek. Az idősebb szárakat tél után a talaj szintjén eltávolítják, hogy az állomány szellős maradjon.

Szerző: Kristýna | Revízió: 16.02.2026