Japán selyemfenyő 'Goldilocks' Pinus parviflora 'Goldilocks'

Termék részletes leírása

Japán selyemfenyő 'Goldilocks' - az ötös tűjű japán fenyő szelekciója, amelyet a fiatal hajtások kontrasztos színezete miatt keresnek. A Pinus parviflora faj Japán hegyvidékeiről származik, ahol napos, jó vízelvezetésű talajú lejtőkön nő. A 'Goldilocks' fajta lassan növekszik, éves hajtásnövekedése nagyjából 8–12 cm. Kifejlett korában 2–3 m magasra és 1,5–2 m szélesre nő. Koronája sűrű, szélesen kúpos vagy tojásdad, ágai szabályosan helyezkednek el. Tűi ötösével, csomókban fejlődnek, 4–6 cm hosszúak, alapszínük kékeszöld, a fiatal tűk vége pedig kifejezetten aranysárga árnyalatú. Ez a hatás tavasszal és nyár elején a legerőteljesebb, amikor az új hajtások elütnek az idősebb tűktől. Tavasszal apró porzós tobozkák és jelentéktelen termős virágok jelennek meg, ezekből 5–7 cm hosszú, a második évben beérő tobozok fejlődnek. A fajta teljesen fagytűrő, körülbelül −29 °C-ig, és jól viseli a hazai téli viszonyokat.

Japán selyemfenyő - más néven japán fehér fenyő, Japán hegyvidékeiről származik, ahol köves lejtőkön és ritkás erdőkben nő. Kultúrában a 19. század óta becsülik, és a bonszainevelésben is használt jelentős fajok közé tartozik. Közép-európai viszonyok között kifejlett korában általában 4–8 m magasra és 3–5 m szélesre nő, növekedése inkább lassú. Koronája fiatalon kúpos, később szélesen tojásdad vagy szabálytalan, vízszintesen elálló ágakkal. Tűi ötösével, csomókban nőnek, 4–7 cm hosszúak, finomak, enyhén csavarodottak, kékeszöldek vagy ezüstösen hamvasak. Tavasszal jelentéktelen porzós tobozkák és bíbor színű termős virágok jelennek meg, amelyekből 5–8 cm hosszú, a második évben beérő tobozok fejlődnek. A faj teljesen fagytűrő, körülbelül −29 °C-ig, a beállt példányokat a szokásos hazai telek nem károsítják. Szoliterként, rododendronokkal, ujjas juharokkal vagy alacsony évelőkkel társítva alkalmazható, ahol tűinek finom textúrája jól érvényesül.

Termesztés: A legszebb színeződést és a legsűrűbb tűzetet teljes napon éri el, enyhe félárnyékban a fajták egy része is megbízhatóan nő, de koronája lazább. A szélvédett hely főként télen előnyös, amikor a szél és a napsütés együtt fokozza a tűk kiszáradását, a meleg alföldi területeken a hűvösebb altalaj és a mulcs kedvező mikroklímát teremt. A jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy köves talaj válik be, kötött agyagtalajban fontos a vízelvezetés, a törpe formák érzékenyen reagálnak a túlöntözésre. Az ajánlott pH nagyjából 4,5–6,5, sok kerti talajban az enyhén savanyú vagy gyengén semleges közeg is megfelel. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, a meleg időszakban rendszeres öntözéssel, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes vagy jó, a törpe fajtáknál azonban hosszan tartó kánikulában megéri az egyenletes nedvességet biztosítani. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűeknek való trágyával, a nitrogéntöbblet növeli a puha hajtásnövekedést és a betegségek kockázatát. Metszést általában nem igényel, a sűrítéshez májusban–júniusban néha visszavágják a tavaszi „gyertyákat”. A kéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Gyakran nevelik edényben is, ehhez vízelvezető réteg, jó vízáteresztő közeg és az edény téli védelme szükséges a gyökerek átfagyása ellen, olvadáskor figyelni kell a nedvességre. A törpe fenyők fagytűrése általában magas, -30 °C körüli, a fő kockázatot inkább a téli kiszáradás és a túlöntözés jelenti. A kártevők közül szárazságban takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül tűkarcgombák, kötött talajban gyökérrothadás. A tőtávolságot a várható szélesség alapján érdemes megválasztani, tájékoztatásul 0,8–1,5 m a párnás formáknál, a szélesebb törpe fajtáknál 1,5–2,5 m körül.

Szerző: Jana | Revízió: 22.2.2026