Japán selyemfenyő 'Schoon's Bonsai' Pinus parviflora 'Schoon's Bonsai'

Termék részletes leírása

Japán selyemfenyő 'Schoon's Bonsai' - lassú növekedésű, kisebb termetű fajta. Alakja szabálytalan, sűrű, inkább cserjés. Tíz év alatt 1,5 m magasra és 2 m szélesre nő. Kifejlett korában szélessége akár a 3 m-t is elérheti. Tűlevelei enyhén csavarodottak, kékeszöld színűek. Díszes tobozait már egészen fiatal korában elkezdi hozni. Ezek viszonylag hosszú ideig a cserjén maradnak. 

Japán selyemfenyő - a Pinus parviflora rendkívül szép, finom megjelenésű, Japánból származó fenyő. Kisebb termetű, rövidebb tűlevelekkel. Japánban Goyomatsu néven ismert, és nagy népszerűségnek örvend a híres bonsaik nevelésében. Törékeny hatású, 10-20 m magas fa. Koronája széles kúp alakú, kérge sokáig sima, feketésszürke, később pikkelyes. Ágai szélesen szétterülők, hajtásai zöldesbarnák, röviden szőrösek. Rügyei kicsik, tojásdadok, kihegyezettek, barnássárgák. Korán hoz tobozt, a tobozok egyesével vagy csoportosan nőnek, vízszintesen elállók és ülők, megnyúltak, 5-10 × 3-4 cm-esek. Tűlevelei ötösével, csomókban nőnek, az ágak végén ecsetszerűen tömörülnek, 3-8 cm hosszúak, fehér gázcserenyílás-sorokkal, finomak és íveltek. Eredeti elterjedési területe Japán hegyvidékei (Honsú és Hokkaidó) és Dél-Korea. A faj igen változékony, hegyvidéken (1500-2500 m tengerszint feletti magasságban) fordul elő. Fagytűrő és a talajjal szemben igénytelen, több csapadékot vagy öntözést azonban igényel. Nagyon lassan nő, és a részleges árnyékot is elviseli. Elsősorban díszkertekben, parkfaként ültetik, és ahogy már említettük, bonsainak is használják.

Termesztés:  A fenyők igénytelen tűlevelűek. Mélyre hatoló gyökérzetüknek köszönhetően szeles helyekre is alkalmasak. A tűlevelek színét a faj határozza meg, a tobozok kúp alakúak, éréskor kinyílnak, majd hamar lehullanak. Növekedésük az új gyertyák (hajtások) 2/3-ának kicsípésével korlátozható. Szárazabb, kellően világos termőhelyre ültetjük (a fiatal fenyők nem bírják a túl sok napot, ezért védeni kell őket), a talaj inkább homokos vályog legyen. Ültetés után mérsékelten öntözzük, a közeget nedvesen, de nem túlnedvesítve tartjuk.