Japán som 'Beni-Fuji' Cornus kousa 'Beni-Fuji'

Termék részletes leírása

Japán som 'Beni-Fuji' - Japánból származik, ahol a 20. század 70-es éveiben választották ki a Fudzsi-hegy lejtőiről gyűjtött japán som magoncai közül. A fajta tömör, vázára emlékeztető cserjévé vagy többtörzsű kis fává fejlődik, amely közép-európai viszonyok között nagyjából 3–4 m magasra és 1,6–2,5 m szélesre nő, évi 10–25 cm körüli növekedéssel. Ágai felfelé törők, később részben szétterülők. Levelei tojásdad-elliptikusak, 3,5–8 cm hosszúak, sötétzöldek és fényesek, világosabb főérrel, ősszel narancssárga és vöröseslila árnyalatokba váltanak. Május végén és júniusban az ágak fölött apró, gömbölyű virágzatok jelennek meg, amelyeket négy nagy, mintegy 6–8 cm átmérőjű murvalevél vesz körül, ezek mélyrózsaszínek vagy rózsaszínes-vörösek, világosabb közepűek és hegyes végűek. Elvirágzás után gömbölyű, mintegy 2–4 cm-es terméseket hoz, amelyek eleinte zöldek, később rózsaszínes vagy narancsos-vörösek, szemcsés héjúak, puha, édes húsúak. A termések ehetők, beérés után frissen fogyaszthatók, házi lekvárok és szörpök készítésére is alkalmasak, gyakran azonban a madaraknak hagyják. Szoliterként gyepben, örökzöld cserjék társaságában vagy alacsony évelők fölött a 'Beni-Fuji' tavasszal és ősszel is hangsúlyos díszt ad.

Termesztés: A japán som termesztéséhez a védett, melegebb, teljes napos vagy enyhén félárnyékos termőhely válik be, ahol a virágzat szépen kiszíneződik és a fa jól beérik. A legmegfelelőbb a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő talaj, elegendő szervesanyag-tartalommal és enyhén savanyú kémhatással, általában pH 5–6,5 között. A talaj maradjon egyenletesen nedves, de ne pangó vizes, ezért segít a vízelvezetés és a mulcsréteg, amely mérsékli a gyökerek kiszáradását és a felső talajréteg téli átfagyását. A konténeres növényeket leggyakrabban márciustól májusig és szeptembertől októberig ültetik, szoliter ültetésnél legalább 2,5–3 m távolságot hagynak a többi nagyobb cserjétől. Az ültetést követő első években jót tesz neki a rendszeres öntözés hosszabb szárazság idején és tavasszal egy enyhe tápanyag-utánpótlás savanyú talajt kedvelő fás szárúaknak való trágyával. Metszésre nincs feltétlenül szükség, általában elegendő tavasszal eltávolítani a fagykárt szenvedett vagy keresztező ágakat, megőrizve a korona természetes formáját. A japán som általában ellenálló a gombás betegségekkel, különösen a som antraknózisával szemben, és jó ellenálló képességet mutat a verticilliumos hervadással szemben is, ezért érdemes kerülni a túlöntözést és a nehéz, tömörödött talajokat. A fajta fagytűrése nagyjából −29 °C-ig terjed, a kifejlett növények Magyarország legtöbb területén teljesen télállók, a fiatal csemetéknek azonban az első teleken jólesik a gyökérzóna enyhe takarása mulccsal vagy fenyőgallyal.

Szerző: Nikol | Revízió: 25.11.2025