Japán som 'Celestial Shadow' Cornus kousa 'Celestial Shadow'

Termék részletes leírása

Japán som 'Celestial Shadow' - tarka és rendkívül feltűnő, az Egyesült Államokban nemesített fajta, amely egész évben színjátékot visz a kertbe. Fiatalon felálló, váza alakú, idővel azonban sűrű, szélesen terülő, emeletes cserjévé vagy kisebb fává alakul, amely 3–5 méter körüli magasságot ér el. Ezt a kultivárt elsősorban a levelei határozzák meg: élénkzöldek, igen hangsúlyos, szabálytalan aranysárga szegéllyel, amely a levélfelület jelentős részét elfoglalja. Ez a kombináció félárnyékos zugokban is nagyon világos, ragyogó hatást kelt. Az ősz beköszöntével, októberben a sárga szegélyek élénk rózsaszínre, egészen bíborra váltanak, míg a zöld közép borvörös árnyalatúvá válik. Virágai május végén, június elején jelennek meg, és négy nagy, egymást átfedő murvalevélből állnak. Ezek kezdetben krémfehérek, majd fokozatosan tiszta fehérré válnak, és a tarka lombozat hátterén igen harmonikus hatást keltenek. Augusztusban és szeptemberben szamócára emlékeztető, élénk rózsaszínes-piros, gömbölyű termések érnek a fán, amelyek ehetők, és a kultivár újabb díszítőelemét jelentik. Ez a fajta elsősorban hangsúlyos, színes szoliterként érvényesül modern kertekben, ahol megbízhatóan megtöri az egyhangú zöldet. Kiváló választás a kert sötétebb zugainak felderítésére, illetve sötétzöld tűlevelűekkel alkotott kompozíciók központi elemeként is, amelyek kiemelik tarka lombját.

A japán som Kelet-Ázsiából, egészen pontosan Japánból, Koreából és Kínából származik. 5–8 méter körüli magasra és hasonló szélességűre nő, elegáns, lekerekített koronát nevel. Viszonylag erőteljes növekedésű cserjék vagy kis fák vízszintesen vagy felfelé álló ágakkal, amelyek elkülönülő emeleteket alkotnak. Levelei oválisak, világoszöldek, jellegzetes textúrájúak. Ősszel tűzpirosra színeződnek. Virágai később nyílnak, mint más somfajoké, általában tavasz végén vagy nyár elején, és több héten át díszítenek. Krémfehér vagy halvány rózsaszín virágai látványos virágszinteket, emeleteket alkotnak. Termései kis, gömbölyű bogyók, rendszerint narancssárgák vagy pirosak, és ősszel érnek. Megjelenésük szembetűnően egy szép, érett szamócára emlékeztet. Ehetők, édesek. Jelenlétével bármely térbe bájt, a tavaszi virágok varázsát és az őszi színeket hozza, így biztosan kivívja azok csodálatát és érdeklődését, akik értékelik a természet szépségeinek felejthetetlen palettáját.

Termesztés: A japán som termesztéséhez a védett, melegebb, napos vagy enyhén félárnyékos termőhely válik be, ahol a virágzat szépen kiszíneződik, és a vesszők beérnek. Legmegfelelőbb a mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő talaj elegendő szerves anyaggal és enyhén savanyú kémhatással, általában pH 5–6,5 között. A talaj maradjon egyenletesen nedves, de ne legyen pangó vizes, ezért hasznos a drénréteg és a talajtakarás, amely mérsékli a gyökerek kiszáradását és a talaj felső rétegének téli átfagyását. A konténeres növényeket leggyakrabban márciustól májusig, valamint szeptembertől októberig ültetik, szoliterként ültetve legalább 2,5–3 m távolságot kell hagyni más nagyobb cserjéktől. Az ültetést követő első években kedvező a rendszeres öntözés hosszabb aszály idején, valamint tavasszal a savanyú talajt kedvelő fás szárúaknak való trágyával végzett mérsékelt tápanyag-utánpótlás. Metszésre általában nincs szükség, rendszerint elegendő tavasszal eltávolítani a fagykárt szenvedett vagy egymást keresztező ágakat, megőrizve a korona természetes formáját. A japán som általában ellenálló a gombás betegségekkel, különösen a somfélék antraknózisával szemben, és jó ellenállást mutat a verticilliumos hervadással szemben is, ezért érdemes kerülni a túlöntözést és a nehéz, tömörödött talajokat. A kultivár fagytűrése nagyjából −29 °C-ig terjed, a kifejlett növények Magyarország legtöbb vidékén teljesen télállók, a fiatal csemeték azonban az első teleken hálásak a gyökérzóna könnyű, talajtakaró anyaggal vagy fenyőgallyal történő takarásáért.

Szerző: Kamila | Revízió: 24. 2. 2026