Japán som 'Satomi' Cornus kousa 'Satomi'

Termék részletes leírása

Japán som (Cornus kousa) 'Satomi' – Kelet-Ázsia hegyvidéki erdeiből származó díszcserjék közé tartozik, és a rózsaszínben virágzó, jellegzetes murvaleveleiről értékelt fajták közé sorolják. Felnőtt korban általában 3–4 m magasra és kb. 2–3 m szélesre nő, lassan növekszik, és sűrű, több törzsű cserjét vagy kisebb fát alkot, enyhén vázas, részben emeletes elágazással. A levelek hosszúkás-tojásdadok, 6–10 cm hosszúak, sötétzöldek, jól látható erezettel, és kissé lefelé hajlók, ami hangsúlyozza a korona puha megjelenését. Ősszel skarlátvörösig terjedő bíbor árnyalatokra színeződik, és jelentős őszi hatást biztosít. Május végén és júniusban a lombos ágak fölé apró, gömb alakú virágzatok jelennek meg, amelyeket négy nagy, körülbelül 6–10 cm átmérőjű murvalevél vesz körül. A murvalevelek színe a körülményektől függően világos rózsaszíntől a teltebb rózsaszín-vörösig terjed, napos helyeken világosabb, hűvösebb és nedvesebb környezetben pedig jelentősen sötétedik. Nagyobb távolságból a virágzat finom rózsaszín tányéroknak tűnik a korona lombkoronájában. Melegebb mikroklímában a növény kisebb mennyiségű gömbölyű, rózsaszínes-vörös, kb. 1,5–2,5 cm nagyságú, szemcsés héjú és puha bélű termést hozhat. A termések ehetőek, éretten közvetlen fogyasztásra vagy házi lekvárokhoz alkalmasak, a termés egy részét a madaraknak hagyják. A 'Satomi' japán som különösen alkalmas szoliterként gyepben, alacsonyabb évelők fölé, vagy örökzöld cserjék társaságában, ahol erős tavaszi és őszi hangsúlyt teremt.

Termesztés: A japán som termesztésekor előnyös a védett, melegebb hely, teljes napfényben vagy könnyű félárnyékban, ahol a virágzat jól színeződik és a fa beérik. A legmegfelelőbb a mély, humuszos, jól vízelvezető talaj, elegendő szerves anyaggal és enyhén savanyú kémhatással, általában pH 5–6,5 tartományban. A talajnak egyenletesen nedvesnek kell maradnia, de nem szabad túlöntözni, ezért a vízelvezetés és a talajtakaró réteg segít csökkenteni a gyökerek kiszáradását és a talaj felső rétegének téli átfagyását. A konténeres növényeket leggyakrabban március és május, valamint szeptember és október között ültetik, szoliter ültetésekor legalább 2,5–3 m távolságot tartanak a többi nagyobb cserjétől. Az ültetés utáni első években előnyös a rendszeres öntözés hosszabb szárazság idején, és enyhe trágyázás savanyú kedvelő fákhoz való trágyával tavasszal. A metszés általában nem szükséges, általában elegendő tavasszal eltávolítani a fagyott vagy kereszteződő ágakat, és megőrizni a korona természetes formáját. A japán som 'Satomi' általában ellenálló a gombás betegségekkel szemben, különösen a som antraknózissal, és jó ellenállást mutat a verticilliumos hervadással szemben, ezért ajánlott elkerülni a túlöntözést és a nehéz, tömörödött talajokat. A 'Beni-Fuji' fajta fagyállósága megközelítőleg -29 °C-ig terjed, a kifejlett növények a legtöbb csehországi területen teljesen fagyállóak, a fiatal növények azonban az első teleken értékelik a gyökérzóna könnyű takarását mulccsal vagy fenyőgallyakkal.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2025.11.25.