Japán som 'Satomi' Cornus kousa 'Satomi'

Termék részletes leírása

Japán som 'Satomi' - Kelet-Ázsia hegyi erdeiből származó díszfák közé tartozik, és a rózsaszínű virágú, feltűnő fellevelei miatt nagyra becsült fajták közé sorolható. Kifejlett korában általában 3–4 m magasra és mintegy 2–3 m szélesre nő. Lassan fejlődik, sűrű, többtörzsű cserjét vagy kisebb fát nevel, enyhén váza alakú, részben emeletes ágrendszerrel. Levelei hosszúkás tojásdadok, 6–10 cm hosszúak, sötétzöldek, jól látható erezettel. Kissé lehajlanak, ami kiemeli a korona lágy megjelenését. Ősszel skarlátvörös és bíbor árnyalatokra színeződnek, és látványos őszi hatást nyújtanak. Május végén és júniusban a lombos ágak fölött apró, gömb alakú virágzatok jelennek meg. Ezeket négy nagy, mintegy 6–10 cm átmérőjű fellevél veszi körül. A fellevelek színe a körülményektől függően a halvány rózsaszíntől a mély rózsásvörösig változik. Napos helyen világosabb, hűvösebb és nedvesebb környezetben jelentősen sötétebb. Távolról a virágzatok olyanok, mint a koronában elszórt finom rózsaszín tányérkák. Melegebb mikroklímában a növény kisebb mennyiségben gömbölyű, rózsásvörös terméseket is hozhat. Ezek mintegy 1,5–2,5 cm nagyok, héjuk szemcsés, húsuk puha. A termések ehetők, beérés után frissen fogyaszthatók, vagy házi lekvárnak is feldolgozhatók, a termés egy része gyakran a madaraknak marad. A Japán som 'Satomi' szoliterként gyepfelületen, alacsonyabb évelők fölött vagy örökzöld cserjék társaságában is jól érvényesül, ahol tavasszal és ősszel is hangsúlyos díszítőelem.

Termesztés:  A japán som termesztéséhez a védett, melegebb, teljes napos vagy enyhén félárnyékos termőhely válik be, ahol a virágzat szépen kiszíneződik és a vesszők beérnek. Legmegfelelőbb a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő talaj, amely elegendő szerves anyagot tartalmaz, és enyhén savanyú kémhatású, általában pH 5–6,5 közötti. A talaj maradjon egyenletesen nedves, de ne legyen pangó vizes. Ezért segít a drénréteg és a mulcstakarás, amely mérsékli a gyökerek kiszáradását és a talaj felső rétegének téli átfagyását. A konténeres növényeket leggyakrabban márciustól májusig, valamint szeptembertől októberig ültetik. Szoliterként ültetve a többi nagyobb cserjétől legalább 2,5–3 m távolságot kell hagyni. Az ültetést követő első években jót tesz neki a rendszeres öntözés a hosszabb aszályos időszakokban, valamint tavasszal egy enyhe trágyázás savanyú talajt kedvelő fás szárúaknak való trágyával. Metszésre általában nincs szükség, többnyire elegendő tavasszal eltávolítani a fagykárt szenvedett vagy egymást keresztező ágakat, és megőrizni a korona természetes formáját. A japán som általában ellenálló a gombás betegségekkel, különösen a somfélék antraknózisával szemben, és jól tűri a verticilliumos hervadást is, ennek ellenére érdemes kerülni a túlöntözést és a nehéz, tömörödött talajokat. A 'Satomi' fajta fagytűrése nagyjából −29 °C-ig terjed. A kifejlett növények Magyarország legtöbb területén teljesen télállók, a fiatal csemeték azonban az első teleken meghálálják a gyökérzóna enyhe takarását mulccsal vagy fenyőgallyal.

Szerző: Nikol | Revízió: 25.11.2025