Japán som 'Scarlet Fire' Cornus kousa 'Scarlet Fire'

Termék részletes leírása

Japán som 'Scarlet Fire' - a japán som amerikai fajtája, amelyet a New Jersey-i Rutgers Egyetem hosszú távú nemesítési programjában állítottak elő. A szabadalmi leírás szerint egy rózsaszín virágú, a 'Satomi' és a 'Benifuji' fajtától származó magonc szabad beporzásából jött létre. A nemesítés célja egy nagy fellevelű, állandóan sötét rózsaszín fellevelű som előállítása volt, amely a New Jersey államéhoz hasonló éghajlaton jól ellenáll a kedvezőtlen hatásoknak. A fajta kisebb fává vagy többtörzsű cserjévé fejlődik, nyugodt, szabályos növekedéssel, európai viszonyok között többnyire 3–4 m magasra és nagyjából 2–3 m szélesre nő. Maga a faj Japánból, Koreából és Kínából származik. Levelei tojásdadok, közép- vagy sötétzöldek, ősszel vörös, bíbor és skarlátvörös tónusokat öltenek. Május végétől júniusig apró virágok nyílnak, amelyeket feltűnő, nagy, élénk rózsaszíntől fuksziarózsaszínig terjedő színű fellevelek vesznek körül. Virágzás után gömbölyű, piros, kisebb málnára emlékeztető termések következnek, amelyek ehetők és díszítő értékűek. Az idősebb példányokat ezenfelül finoman leváló kéreg ékesíti. A fajta szoliterként, a kert reprezentatív részén, terasz mellett, valamint azáleákkal, babérhangákkal, hortenziákkal, páfrányokkal vagy finomabb textúrájú díszfüvekkel társítva is jól érvényesül.

A japán som Kelet-Ázsiából, egészen pontosan Japánból, Koreából és Kínából származik. Körülbelül 5–8 méter magasra és hasonló szélességűre nő, elegáns, lekerekített koronát nevel. Viszonylag erős növekedésű cserjék vagy kisebb fák, vízszintes vagy felfelé törő ágaik elkülönülő szinteket alkotnak. Levelei oválisak, világoszöldek, jellegzetes textúrájúak. Ősszel tüzes vörös színt öltenek. Virágai később jelennek meg, mint más somféléké, általában tavasz végén vagy nyár elején, és több hétig nyílnak. Krémfehértől halvány rózsaszínig terjedő színű virágai látványos felületeket, szinteket alkotnak. Termései apró, gömbölyű bogyók, rendszerint narancssárgák vagy pirosak, és ősszel érnek be. Megjelenésük erősen emlékeztet egy szép, érett szamócára. Ehetők, édes ízűek. Jelenlétével bármely térbe bájt, tavaszi virágok varázsát és őszi színeket hoz, így kivívja mindazok csodálatát és érdeklődését, akik értékelik a természet szépségeinek felejthetetlen palettáját.

Termesztés: A japán som termesztésében a védett, melegebb, napos vagy enyhén félárnyékos termőhely válik be, ahol a virágzat szépen kiszíneződik és a vesszők beérnek. Legmegfelelőbb a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, kellő mennyiségű szerves anyagot tartalmazó, enyhén savanyú kémhatású talaj, általában pH 5–6,5 között. A talaj maradjon egyenletesen nedves, de ne legyen pangó vizes, ezért hasznos a vízelvezetés és a mulcsréteg, amely mérsékli a gyökerek kiszáradását és a talaj felső rétegének téli átfagyását. A konténeres növényeket leggyakrabban márciustól májusig, valamint szeptembertől októberig ültetik, szoliter ültetésnél legalább 2,5–3 m távolságot kell hagyni a többi nagyobb cserjétől. Az ültetést követő első években jót tesz a rendszeres öntözés hosszabb aszályos időszakokban, valamint tavasszal egy enyhe tápanyag-utánpótlás savanyú talajt kedvelő fás szárúaknak való trágyával. Metszésre általában nincs szükség, többnyire elegendő tavasszal eltávolítani az elfagyott vagy egymást keresztező ágakat, megőrizve a korona természetes formáját. A japán som általában ellenálló a gombás betegségekkel, különösen a somfélék antraknózisával szemben, és jól ellenáll a verticilliumos hervadásnak is, ennek ellenére ajánlott elkerülni a túlöntözést és a nehéz, tömörödött talajokat. A fajta fagytűrése nagyjából −29 °C-ig terjed, a kifejlett növények Magyarország legtöbb területén teljesen télállók, a fiatal csemeték azonban az első teleken hálásak a gyökérzóna mulccsal vagy fenyőgallyal történő enyhe takarásáért.

Szerző: Nikol | Revízió: 22.4. 2026