Japán som 'Wolf Eyes' Cornus kousa 'Wolf Eyes'

Termék részletes leírása

Japán som 'Wolf Eyes' - Kelet-Ázsia erdőszéleiről és lejtőiről származik, ahol humuszos, enyhén savanyú talajokon él. A 'Wolf Eyes' tarka levelű fajta, amely rügymutációként jött létre az Egyesült Államokban, a marylandi Manor View Farmon, 1988-ban szelektálták és 1993-ban jegyezték be. Növekedési formája felálló vagy szélesen tölcséres, idővel ágai vízszintes emeletekbe rendeződnek. Lassan vagy közepes ütemben nő, hazai viszonyok között általában 3–4 m magasságot és 2,5–4 m szélességet ér el. Levelei keskeny tojásdadok, szürkészöldek, feltűnően hullámos, krémfehér szegéllyel, amely félárnyékban is megőrzi a kontrasztot. Május végétől júniusig jelennek meg jelentéktelen, zöldes virágai, amelyeket négy, nagyjából 7–9 cm átmérőjű, krémfehér, szélükön gyakran finoman rózsás fellevél vesz körül. Elvirágzás után augusztus vége és október között érik piros terméscsoportja, amely enyhén édes ízű és egzotikus aromájú. Őszi lombszíne rózsaszínbe vagy vörösbe fordul, lombhullás után pedig az idősebb ágak mozaikszerűen foltos kérge válik díszítővé. Szoliterként, laza csoportokban rododendronokkal, pierisekkel és japán juharokkal, valamint sötét tűlevelűek előtt világos hangsúlyként is jól alkalmazható. Virágzáskor vonzza a beporzókat, különösen a méheket és a zengőlegyeket, termését pedig szívesen fogyasztják a madarak.

A japán som Kelet-Ázsiából, pontosabban Japánból, Koreából és Kínából származik. Magassága 5–8 méter körül alakul, szélessége hasonló, elegáns, lekerekített koronát nevel. Viszonylag erőteljes növekedésű cserje vagy kis fa, vízszintes vagy felálló ágai elkülönülő emeleteket alkotnak. Levelei oválisak, világoszöldek, jellegzetes textúrájúak. Ősszel tüzes vörösre színeződnek. Virágai a többi somfajnál később, általában tavasz végén vagy nyár elején nyílnak, és több hétig díszítenek. A krémfehér vagy halvány rózsaszín virágok látványos felületeket, emeleteket alkotnak. Termései kicsik, gömbölyűek, többnyire narancssárgák vagy pirosak, ősszel érnek. Megjelenésük feltűnően emlékeztet egy szép, érett szamócára. Ehetők, édesek. Jelenlétével bármely térbe bájt, tavaszi virágok varázsát és őszi színeket visz, így kivívja mindazok csodálatát és érdeklődését, akik értékelik a természet szépségeinek ezt a felejthetetlen palettáját.

Termesztés: A japán som termesztésében a védett, melegebb, teljes napos vagy enyhén félárnyékos termőhely válik be, ahol a virágzat szépen kiszíneződik és a vesszők beérnek. Legmegfelelőbb a mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő talaj, kellő szervesanyag-tartalommal és enyhén savanyú kémhatással, általában pH 5–6,5 között. A talaj maradjon egyenletesen nedves, de ne legyen pangó vizes, ezért segít a vízelvezetés és a mulcsréteg, amely mérsékli a gyökerek kiszáradását és a felső talajréteg téli átfagyását. A konténeres növényeket leggyakrabban márciustól májusig, valamint szeptembertől októberig ültetik, szoliterként ültetve legalább 2,5–3 m távolságot kell hagyni más nagyobb cserjéktől. Az ültetést követő első években jót tesz neki a rendszeres öntözés hosszabb aszály idején, tavasszal pedig a savanyú talajt kedvelő fás szárúaknak szánt trágyával végzett mérsékelt tápanyag-utánpótlás. Metszésre nincs feltétlenül szükség, általában elég tavasszal eltávolítani a fagykárt szenvedett vagy egymást keresztező ágakat, megőrizve a korona természetes formáját. A japán som általában ellenálló a gombás betegségekkel, különösen a som antraknózisával szemben, és jól ellenáll a verticilliumos hervadásnak is, ezért ajánlott elkerülni a túlöntözést és a nehéz, tömörödött talajokat. A fajta fagytűrése körülbelül −29 °C-nak felel meg, a kifejlett növények Magyarország legtöbb vidékén teljesen télállók, a fiatal csemeték azonban az első teleken hálásak a gyökérzóna mulccsal vagy fenyőgallyakkal történő enyhe takarásáért.

Szerző: Kristýna | Revízió: 19.02. 2026