Japán som var. chinensis Cornus kousa var. chinensis

Termék részletes leírása

Japán som var. chinensis - Kelet-Ázsiából származó lombhullató cserje. Hazájában hegylábi erdőkben és ritkás állományszegélyeken nő. A mérsékelt övi kertekben díszcserjeként vagy kisebb faként nevelik. Rendszerint 4–6 m magas és hasonlóan széles, koronája terebélyes és lépcsőzetes. Ágai természetes módon egymás fölé rendeződnek, így a növény finoman rétegzett hatást kelt. Levelei tojásdadok, mélyzöldek, kissé hullámos szélűek. Ősszel sárga, narancs, vörös, sőt bíbor tónusokba váltanak. Virágai májusban és júniusban nyílnak. A tényleges virágzat apró és gömb alakú, de négy nagy, több centiméter széles, krémfehér fellevél veszi körül, amelyek a jellegzetes csillagformát adják. Nyár végén és ősszel érnek gömbölyű, rózsaszín–vörös termései, átmérőjük körülbelül 2–3 cm, és hosszú kocsányon fejlődnek. Húsuk puha és édes, enyhén egzotikus ízű. Héjuk keményebb, ezért gyakran eltávolítják. A termés frissen fogyasztható, lekvár és házi likőr is készíthető belőle, emellett a madaraknak is táplálékot nyújt. A japán som természetközeli kertekbe illik, ahol ujjas juharokkal, rododendronokkal, bangitákkal, árnyéktűrő évelőkkel és páfrányokkal társítva érvényesül. Pázsitban szoliterként hangsúlyos pontot képez, és gyakran helyettesíti az igényesebb liliomfafajtákat.

A japán som Kelet-Ázsiából, közelebbről Japánból, Koreából és Kínából származik. Körülbelül 4–6 méter magasra és hasonló szélesre nő, koronája elegáns és lekerekített. Viszonylag erős növekedésű cserje vagy kisebb fa. Ágai vízszintesen vagy felfelé állnak, és elkülönülő szinteket alkotnak. Levelei oválisak, mélyzöldek, felületük jellegzetes, ősszel tűzvörösre színeződnek. Később virágzik, mint a többi somfaj, rendszerint tavasz végén vagy nyár elején, és több hétig díszít. Virágai krémfehérek vagy halvány rózsaszínek, és látványos felületeket, szinteket alkotnak. Termései kis, gömbölyű bogyók, rendszerint narancs–vörös színűek, és ősszel érnek. Megjelenésükben erősen emlékeztetnek egy szép, érett szamócára. Ehetők és édesek. Bármely környezetbe bájt visz tavaszi virágaival és őszi színeivel. Így kivívja mindazok csodálatát, akik értékelik a természet szépségeinek felejthetetlen palettáját.

Termesztés: A japán som számára a védett, melegebb termőhely vált be, teljes napon vagy enyhe félárnyékban. Itt a virágzat szépen kiszíneződik, és a vesszők beérnek. Legjobb számára a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő talaj, amely elegendő szerves anyagot tartalmaz, és enyhén savanyú kémhatású, rendszerint pH 5–6,5 között. A talaj maradjon egyenletesen nedves, de ne legyen pangó vizes. Ezért hasznos a vízelvezetés és a mulcsréteg, amely mérsékli a gyökerek kiszáradását és a talaj felső rétegének téli átfagyását. A konténeres növényeket leggyakrabban márciustól májusig és szeptembertől októberig ültetik. Szoliterként ültetve legalább 2,5–3 m távolságot kell hagyni a többi nagyobb cserjétől. Az ültetést követő első években hosszabb aszály idején rendszeres öntözést igényel, tavasszal pedig jót tesz neki egy enyhe trágyázás savanyú talajt kedvelő fás szárúaknak való tápanyaggal. Metszésre általában nincs szükség. Rendszerint elegendő tavasszal eltávolítani a fagykárt szenvedett vagy egymást keresztező ágakat, megőrizve a korona természetes formáját. A japán som általában ellenálló a gombás betegségekkel, különösen a somfélék antraknózisával szemben, és jól ellenáll a verticilliumos hervadásnak is. Ennek ellenére érdemes kerülni a túlöntözést és a nehéz, tömörödött talajt. Fagytűrése nagyjából −29 °C-ig terjed. A kifejlett növények Magyarország legtöbb vidékén teljesen télállók, a fiatal csemeték azonban az első teleken hálásak a gyökérzóna mulccsal vagy fenyőgallyal való enyhe takarásáért.

Szerző: Nikol | Revízió: 11.12.2025