Japán szálkafű 'Aureola' Hakonechloa macra 'Aureola'

Termék részletes leírása

Japán szálkafű 'Aureola' - ez a lassabban növő díszfű Japán hegyvidéki erdeiből származik, ahol humuszos talajban, nyirkosabb, félárnyékos lejtőkön él. Az 'Aureola' fajtát keskeny, kb. 1 cm széles leveleiért kedvelik, amelyek aranysárgák, zöld hosszanti csíkkal, és a rózsás-vöröses szárakon ívesen lehajlanak. Sűrű, kaszkádszerű tövet nevel, általában 30–45 cm magasat és 45–60 cm széleset, amely lassan, de kitartóan sűrűsödik. Nyár végén, leggyakrabban augusztustól szeptemberig a levelek fölött apró, sárgászöld virágokból álló ritkás bugák jelennek meg, díszértékét azonban elsősorban a lombozat adja. A hűvösebb idő beköszöntével a színek gyakran rózsás-rezes vagy bronzos tónusúra váltanak, és a növény kiemeli a köveket és a fás szárú növények sötét lombját. Kompozíciókban utak szegélyezésére, ujjas juharok, rododendronok és hortenziák aláültetésére, valamint finom textúraként árnyékliliomok, bőrlevelek, páfrányok és püspöksüvegek között használható.

Termesztés: Félárnyékos vagy árnyékos termőhelyet kedvel, melegebb fekvésben a déli naptól védve, mert az növeli a levélcsúcsok száradásának kockázatát. Legmegfelelőbb a humuszos, tápanyagban gazdag, egyenletesen nyirkos, de jó vízáteresztő talaj, hogy télen ne rothadjanak a gyökerek. Az ajánlott pH kb. 5,5–7,5. Márciustól októberig ültethető, csoportos ültetésnél 35–45 cm tőtávolságot hagyunk, azaz kb. 5–8 tövet m²-enként. Az öntözés főként ültetés után és száraz időszakokban fontos, a lombkomposztból vagy komposztált kéregből készült mulcs segít megőrizni a nedvességet. A trágyázás legyen mérsékelt, tavasszal általában elegendő a komposzt, a nitrogéntöbblet puhább növekedést okoz. Tél végén eltávolítjuk az elszáradt részeket, a tövek osztását tavasszal, inkább nagyobb részekre végezzük. Hazai viszonyok között a beállt állomány kb. -23 °C-ig fagytűrő, edényben beválik a gyökérlabda szigetelése és a téli túlnedvesedés elleni védelem. A szélvédett hely csökkenti a téli kiszáradást és a száraz levelek törését, különösen szeles termőhelyen. Edényben a nedvességet a vegetációs időszakban rendszeres öntözéssel, télen csak mérsékelttel tartjuk fenn, hogy a közeg teljesen ne száradjon ki. A virágbugák a légies hatás kedvéért nyár végéig meghagyhatók, vágott virágként azonban általában nem használják. Problémát kötött, nedves talajban a rothadás, tavasszal pedig alkalmanként a csigák kártétele okozhat.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.1. 2026