Japán szugifenyő 'Vilmoriniana' Cryptomeria japonica 'Vilmoriniana'

Termék részletes leírása

Japán szugifenyő 'Vilmoriniana' - a 'Vilmoriniana' törpe, lassan növő kerti szelekció, amely sűrű, gömbölyded vagy párnás, finoman rétegzett textúrájú habitust fejleszt. Hazai viszonyok között többnyire 0,3–0,5 m magas és hasonlóan széles, jó gondozás mellett kifejlett korában nagyobb is lehet. Éves hajtásnövekedése csekély, ezért formáját stabilan megtartja, és nem nő ki a rendelkezésére álló helyből. Tűlevelei pikkelyszerűek és puhák, a sűrű ágacskákon „tollszerű” legyezőkbe tömörülnek. A szezonban mélyzöldek, a hideg beköszöntével bronzos vagy bíboros tónusúra színeződnek, tavasszal pedig ismét kizöldülnek. Kérge vörösesbarna, az idősebb részeken finom csíkokban hámlik. Tobozvirágai aprók és feltűnés nélküliek, idősebb növényeken kis gömbölyű tobozok is megjelenhetnek, ezeknek azonban általában nincs jelentős díszértékük. Kiválóan érvényesül előkertekben, ágyásszegélyeken, sziklakertekben és edényekben, ahol a nyírt puszpáng vagy az alacsony, gömb alakú tuják tűlevelű alternatívájaként hat. Jól társítható csarabokkal, áfonyákkal, pierisekkel, díszfüvekkel, valamint a téli bronzos színeződést kiemelő sötétzöld tiszafákkal.

A japán szugifenyő elegáns, örökzöld tűlevelű, amely Japánból és Kínából származik. Díszes megjelenése, puha tűlevelei és kúp alakú növekedése miatt értékelik. Hazájában jelentős méretűre nő, európai viszonyok között azonban általában 10–20 méter magasságot ér el, és lassabban növekszik. Kisebb kertekbe illő törpe kultivárjai is léteznek. Koronája szabályosan kúp alakú, ágai vízszintesek vagy enyhén csüngők. Tűlevelei puhák, üde zöldek, keskenyen tű alakúak, ősszel olykor bronzos színt öltenek. A fa igen finom hatást kelt, különösen ha a szél mozgatja az ágait. Formája és finom lombozata miatt a szugifenyő a japánkertek kedvelt növénye, szoliterként vagy kisebb csoportokban is ültethető. Metszést nem igényel, de jól tűri, ha a formáján igazítani kell. A feltűnő, egzotikus hatású, egész évben díszítő tűlevelűek közé tartozik.

Termesztés: A napos vagy félárnyékos, magasabb páratartalmú, szélvédett termőhelyet kedveli, ahol mérsékelt a szél okozta kiszáradás és a téli perzselés veszélye. Melegebb vidékeken a könnyű félárnyék is jót tesz neki, kitett helyeken télen a fagy és a napsütés hatására a hajtáscsúcsok megbarnulhatnak. Legmegfelelőbb számára a humuszos, állandóan enyhén nedves, ugyanakkor jó vízáteresztő talaj tartós pangóvíz nélkül, ajánlott pH-értéke kb. 5,0–6,5. A semleges kémhatást is elviseli, ha elegendő a szervesanyag-tartalom és rendszeres az öntözés. Ültetése márciustól novemberig lehetséges az időjárástól függően, a földlabdát ültetés után egyenletesen nedvesen kell tartani. Edényben való neveléshez elegendő térfogatú, drénréteggel ellátott edény ajánlott, télen az olvadások idején figyelni kell a kiszáradásra. Mérsékelt trágyázás elegendő, általában egy tavaszi adag tűlevelűeknek való tápanyag, a nyári utántrágyázás inkább gyenge legyen, hogy a hajtások télig beérjenek. A kéreg- vagy tűlevélmulcs segít megőrizni a talaj nedvességét és kiegyenlítettebb hőmérsékletét. Metszésre többnyire nincs szükség, csak a sérült vagy száradó hajtásokat távolítjuk el, alakító metszést csak kivételesen végzünk. Fagytűrése megközelítőleg -20 °C, a fiatal növények kemény teleken téli takarásból és az erős napfény elleni árnyékolásból is profitálhatnak. A betegségek közül túlöntözés esetén gyökérrothadás és ágelhalás jelentkezhet, ezért fontos a jó drénezés és a levegős közeg. Összefüggő alacsony borításhoz négyzetméterenként mintegy 3–4 növénnyel számolunk, sorban kb. 50–60 cm-es tőtávolságra ültetjük.

Szerző: Nikol | Revízió: 5.1. 2026