Japán vörösfenyő 'Blue Dwarf' Larix kaempferi 'Blue Dwarf'

Termék részletes leírása

Japán vörösfenyő 'Blue Dwarf' - gazdagon elágazó növekedésű fajta. A 'Blue Dwarf' fajta boszorkányseprűből keletkezett, és a németországi J. D. zu Jeddeloh faiskolában (Edewecht) vezették be a kereskedelembe a 20. század 80-as éveiben. Alacsony, gömb alakú vagy lapított gömb alakú kis cserjét nevel sűrű elágazással és rövid, puha, mintegy 2–3 cm hosszú tűlevelekkel. Tavasszal üde zölden hajt a vöröses hajtásokon, nyáron a tűlevelek kékeszöldek, ősszel aranysárgára színeződnek, majd lehullanak. Lombhullató jellege télen finom ágrajzolatot kölcsönöz, és kiemeli a korona formáját. A növényen apró, 2–3 cm-es tobozok is fejlődhetnek, amelyek szeptember és október fordulóján érnek, és barna színfoltot adnak. Növekedése nagyon lassú, gyakran csak évi 2–4 cm. 10 év után mintegy 0,4–0,7 m × 0,4–0,7 m nagyságú, kifejlett korában általában 0,8–1,2 m magas és 0,8–1,5 m széles. Jól mutat sziklakertben, kavicságyásban, japán stílusú kompozíciókban és edényben is, ahol érvényesül a tűlevelek kontrasztja a kővel, a csarabokkal és a díszfüvekkel. Gyakran alacsony törzsre oltva is forgalmazzák, ilyenkor szabályos koronát formál az aljnövényzet fölött. A tűlevelek szétmorzsolva csak gyengén gyantaillatúak. Kompozícióban alacsony fenyőkkel és borókákkal is jól társítható, ahol kékeszöld tűlevelei lágyítják a szomszédok sötét lombját, ágainak formája miatt pedig bonszainak is használják.

Japán vörösfenyő - lombhullató tűlevelű, amely akár 25 - 30 m magasra és nagyjából 10 - 15 m szélesre nő. Koronája hegyes, szélesen kúp alakú, laza, vízszintesen elágazó. Alsó ágai gyakran enyhén lecsüngenek. A fiatal növények eleinte nagyon gyorsan nőnek, később a növekedés üteme fokozatosan lelassul. Kérge vörös vagy szürkésbarna, vastag és pikkelyes, keskeny csíkokban hámlik. Tűlevelei puhák, 40 - 50 darabos csomókban nőnek. Mindkét oldalukon kékeszöldek vagy sötétzöldek, ősszel aranysárga árnyalatot öltenek. Tobozai ovális vagy gömbölyű alakúak, 2 - 3 cm hosszúak, sárgásbarnák. Ideális szoliter parkokba vagy nagy kertekbe. 

Termesztés:  A vörösfenyők a kevés lombhullató tűlevelű közé tartoznak. A teljes napot, esetleg az enyhe félárnyékot kedvelik, szeles fekvésben pedig a szélvédett helyet. A mélyebb, tápdús, jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges, mintegy pH 5,5–7,0 kémhatású talaj felel meg nekik. A növény rosszul viseli a tartós pangó vizet, ezért fontos a vízelvezetés és a talajszerkezet. Nehezebb agyagtalajon segít a kiemelt ültetés, valamint kavics és komposzt bekeverése. Az öntözés az ültetést követő első két szezonban a legfontosabb, begyökeresedés után a rövid ideig tartó szárazságot jobban tűri, mint a túlöntözést. Mérsékelt trágyázás elegendő, tavasszal lassan oldódó, díszfás növényekhez való trágyát használnak, a túltrágyázás hosszú, kevésbé színes hajtásokhoz vezet. Metszése nem szükséges. Az esetleges ritkítást és a keresztező ágak eltávolítását tél végén vagy kora tavasszal, rügyfakadás előtt végzik. Márciustól októberig ültethető, kedvezőbb a tavasz és a kora ősz. A beérett növények mintegy −34 °C-ig fagytűrők. Fiatal ültetéseknél segít a talajtakarás, amely kiegyenlíti a gyökérzóna nedvességét és hőmérsékletét. Edényben is nevelhető nagyobb térfogatú edényben és nagyon jó vízáteresztő közegben, gyökerei nem tűrik a tartós túlnedvesedést. Szoliter ültetésnél a tervezett végső mérettől függően 2,5–3,5 m széles helyet hagynak. 

Szerző: Nikol | Revízió: 18.2. 2026