Japán vörösfenyő 'Diana' Larix kaempferi 'Diana'

Termék részletes leírása

Japán vörösfenyő 'Diana' - a 'Diana' fajtát Németországban szelektálták a 20. század 70-es éveiben, és feltűnően csavarodó, tekeredő ágai és hajtásai miatt értékelik, amelyek különösen a tűlevél nélküli időszakban plasztikus sziluettet alkotnak. A fiatalabb ágak kérge gyakran narancsosbarna árnyalatú, és télen kiemeli a korona rajzolatát. Tűlevelei puhák, kékeszöldek, az idősebb fán csomókban, az idei hajtásokon egyesével nőnek, ősszel aranysárgára színeződnek, majd lehullanak. Tavasszal apró virágok jelennek meg, a nővirágzatok finom bíboros árnyalatúak, utánuk kicsi, gömbölyű, nagyjából 2–3 cm-es tobozok érhetnek be. Növekedése inkább lassú vagy közepes, évente körülbelül 20–30 cm. 10 év után mérete kb. 2,0–2,5 m × 1,0–1,5 m, kifejlett korában a termőhelytől és a metszéstől függően általában 4–7 m × 2–4 m. Kertkompozíciókban szoliterként, előkertekben és vízfelületek mellett érvényesül, ahol kiemelkedik finom tűleveleinek kontrasztja a kövekkel, páfrányokkal és díszfüvekkel. Ágainak formája miatt gyakran használják formázott kertekben és bonszaialapanyagként is.

Japán vörösfenyő - lombhullató tűlevelű, amely akár 25 - 30 m magasra és nagyjából 10 - 15 m szélesre nő. Koronája hegyes, szélesen kúp alakú, laza és vízszintesen elágazó. Alsó ágai gyakran kissé lecsüngenek. A fiatal növények eleinte nagyon gyorsan nőnek, majd a növekedés üteme fokozatosan lassul. Kérge vörös vagy szürkésbarna, vastag és pikkelyes, keskeny csíkokban hámlik. Tűlevelei puhák, 40 - 50-es csomókban nőnek. Mindkét oldalukon kékeszöldek vagy sötétzöldek, ősszel aranysárga árnyalatot öltenek. Tobozai oválisak vagy gömbölyűek, 2 - 3 cm hosszúak, sárgásbarnák. Ideális szoliter parkokba és nagy kertekbe. 

Termesztés:  A vörösfenyők a kevés lombhullató tűlevelű egyikei. A teljes napot, esetleg a enyhe félárnyékot kedvelik, szeles fekvésben szélvédett helyet igényelnek. Mélyebb, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges, kb. pH 5,5–7,0 kémhatású talaj felel meg nekik. A tartós pangó vizet rosszul viseli, ezért fontos a vízelvezetés és a talajszerkezet. Nehéz agyagtalajban a kiemelt ültetés, valamint kavics és komposzt bekeverése segít. Az öntözés az ültetést követő első két szezonban a legfontosabb, begyökeresedés után a rövid ideig tartó szárazságot jobban tűri, mint a túlöntözést. Mérsékelt trágyázás elegendő, tavasszal lassan oldódó díszfa- és díszcserjetrágyát használnak, a túltrágyázás hosszú, kevésbé színes hajtásokat eredményez. Metszésre nincs szükség. Az esetleges ritkítást és a keresztező ágak eltávolítását tél végén vagy kora tavasszal, rügyfakadás előtt végzik. Márciustól októberig ültethető, a tavasz és a kora ősz alkalmasabb. A kifejlett növények kb. −34 °C-ig fagytűrők. Fiatal ültetéseknél segít a mulcs, amely stabilizálja a gyökérzóna nedvességét és hőmérsékletét. Edényben is nevelhető nagyobb térfogatú, nagyon jó vízáteresztő közegben, gyökerei nem tűrik a tartós túlnedvesedést. Szoliter ültetéshez a végső mérettől függően 2,5–3,5 m széles helyet hagyjunk. 

Szerző: Nikol | Revízió: 18.2. 2026