Japán vörösfenyő Larix kaempferi

Termék részletes leírása

Japán vörösfenyő - termetes, lombhullató tűlevelű fa a fenyőfélék családjából. Japánból, főként Honsú szigetének hegyvidéki területeiről származik, ahol hűvösebb éghajlaton, lejtőkön és hegyi erdőkben él. Európában dísz-, park- és erdészeti szempontból is jelentős faként ültetik. Fiatalon gyorsan nő, később lelassul, és széles kúp alakú, nyitott, légies koronát nevel. Kifejlett korában nagyjából 15–30 m magasra és 10–15 m szélesre nő, nagyon kedvező körülmények között ennél termetesebb is lehet. Ágai többnyire vízszintesen állnak, a fiatalabb ágak vége finoman lecsüngő. Kérge vörösesbarna vagy szürkésbarna, idővel vastagabb, pikkelyes, és keskeny csíkokban hámlik. Tűlevelei puhák, lombhullók, mintegy 2–4 cm hosszúak, üde zöldek vagy kékeszöldek, a rövidhajtásokon több tucatnyi tűből álló csomókban helyezkednek el. Ősszel mélysárgára színeződnek és lehullanak, ezzel különböznek a legtöbb örökzöld tűlevelűtől. Virágai feltűnés nélküliek, áprilisban jelennek meg. A termős tobozvirágzatok vöröses vagy bíboros színűek, később kb. 2–3 cm hosszú, apró barna tobozokká érnek, visszahajló pikkelyekkel. Parkokban, nagy kertekben, tájépítészeti telepítésekben, szélfogó fasorokban, valamint látványos őszi színű szoliterként is megállja a helyét. Kompozícióban jól illik nyírekhez, juharokhoz, fenyőkhöz, bükkökhöz, díszfüvekhez és megfelelő talajon hangás telepítésekhez. 

Termesztés: A vörösfenyők a kevés lombhullató tűlevelű közé tartoznak. Teljes napot, esetleg enyhe félárnyékot kedvelnek, szeles fekvésben pedig szélvédett helyet. Mélyebb, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges, kb. pH 5,5–7,0 kémhatású talajt igényel. A tartós pangó vizet rosszul viseli, ezért fontos a vízelvezetés és a jó talajszerkezet. Kötött agyagtalajban segít a kiemelt ültetés, valamint kavics és komposzt bekeverése. Az öntözés az ültetést követő első két szezonban a legfontosabb, begyökeresedés után a rövid ideig tartó szárazságot jobban tűri, mint a túlöntözést. Mérsékelt trágyázás elegendő, tavasszal lassú lebomlású díszfa- és díszcserjetrágyát használunk, a túltrágyázás hosszú, kevésbé színeződő hajtásokat eredményez. Metszésre nincs szükség. Az esetleges ritkítást és a keresztbe nőtt ágak eltávolítását tél végén vagy kora tavasszal, rügyfakadás előtt végezzük. Márciustól októberig ültethető, kedvezőbb a tavasz és a kora ősz. A beérett növények kb. −34 °C-ig fagytűrők. Fiatal telepítéseknél segít a mulcs, amely kiegyenlíti a gyökérzóna nedvességét és hőmérsékletét. Edényben is nevelhető nagyobb térfogatú tartóban, nagyon jó vízáteresztő közegben, gyökerei nem tűrik a tartós túlnedvesedést. Szoliter ültetésnél a tervezett mérettől függően 2,5–3,5 m szélességű helyet hagyunk. 

Szerző: Kristýna | Revízió: 30.06. 2026