Jázminos lonc Lonicera caprifolium

Termék részletes leírása

Jázminos lonc - hosszú életű kúszócserje, amely Közép- és Délkelet-Európából származik, ahol világos erdők szegélyén, bozótosokban és sziklás lejtőkön nő. A kertben csavarodó, jobbra tekeredő cserjévé fejlődik, amely támasz mellett mintegy 4–6 m magasra kúszik fel, és a rendelkezésre álló helytől függően kb. 2–3 m szélességet foglal el. Hajtásai üregesek, eleinte zöldek, később sárgásbarnák, és készségesen körbefonják a pergolákat, a rácsokat és a fatörzseket. Levelei átellenes állásúak, tojásdadok vagy elliptikusak, 3–7 cm hosszúak, bőrszerűek, színükön sötétzöldek, fonákjukon szürkések. A szárak felső részén a levélpárok alapjukkal kerek „tányérkává” forrnak össze, amely körülöleli a virágzatot. Májustól júniusig a hajtások végén néhány virágból álló csúcsi virágzatok jelennek meg. A kb. 4–5 cm hosszú csöves pártájú virágok eleinte krémfehérek, később sárgás és rózsaszínes árnyalatúvá válnak. A virágok főként este illatoznak erősen, a meleg éjszakákon odavonzzák az éjjeli lepkéket, a méheket és a poszméheket, így a kúszócserje a kert csendesebb részeit is megélénkíti. Elvirágzás után, nyártól őszig gömbölyű, narancsvörös bogyók érnek, amelyek az emberre mérgezők, a madaraknak viszont táplálékul szolgálnak. A Jázminos lonc romantikus kúszónövényként pergolákra, ívekre, kerítésekre és idősebb fákra is ültethető, ahol félárnyékos zugot alkot, és jól kiegészíti a rózsákat, iszalagokat, hortenziákat vagy a magasabb évelőket.

Termesztés:  Napos vagy félárnyékos termőhely ajánlott, ideális esetben olyan, ahol a gyökérzóna hűvösebb, enyhén árnyékolt helyen van, a hajtások felső része pedig elegendő fényt kap. A Jázminos lonc konténeres növényei ültetés után jól megerednek, és gyorsan befutják az előkészített támaszt. A talaj legyen középkötött, humuszos, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő és mérsékelten nedves, gyengén savanyú vagy semleges kémhatású, nagyjából pH 6–7 közötti. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, a támasztól kb. 40–60 cm távolságra, egy növény 1–2 m-es szakaszt fut be. Ültetés után rendszeres, túlöntözés nélküli öntözés ajánlott, idősebb növényeknél elegendő a kiegészítő öntözés száraz időszakokban és a földlabda fölé terített kéregmulcs. A beérett növények fagytűrése kb. -20 °C, magasabb fekvésű és szeles helyeken védettebb termőhely ajánlott. A metszést főként elvirágzás után végezzük, ilyenkor eltávolítjuk az elöregedett és elfagyott hajtásokat, a legtöbb virágot hozó fiatalabb vesszőket pedig meghagyjuk. A kártevők és betegségek közül levéltetű és lisztharmat jelentkezhet, előfordulásukat a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített vízellátás és a mértékletes trágyázás komposzttal vagy virágzó cserjéknek való műtrágyával csökkenti. Ha két vagy több növényt ültetünk egymás mellé, néhány év alatt sűrű, illatos fal alakul ki, amely búvóhelyet nyújt a madaraknak, és árnyékot ad a pihenőhelynek.

Szerző: Nikol | Revízió: 4.12.2025