Kaempfer-nőszirom 'Variegata' Iris kaempferii 'Variegata'

Termék részletes leírása

Kaempfer-nőszirom 'Variegata' - lombhullató, rizómás évelő a japán nősziromfélék csoportjából. Botanikailag ma gyakrabban Iris ensata 'Variegata' néven szerepel, az Iris kaempferii elnevezés azonban a kertészeti gyakorlatban továbbra is elterjedt. Az Iris ensata alapfaj Japán, Korea, Északkelet-Kína és Kelet-Oroszország nedves rétjeiről, vízpartjairól és időszakosan elárasztott termőhelyeiről származik. A 'Variegata' fajtát elsősorban tarka leveleiért becsülik, amelyek tavasztól őszig díszítenek. Keskeny, kard alakú levelei szürkészöldek vagy zöldek, feltűnően krémfehér csíkosak, a csíkok gyakran a levélszél mentén vagy függőleges sávokban futnak. A tő 60–90 cm magasra és 40–50 cm szélesre nő. Júniustól júliusig a levelek fölött virágszárak jelennek meg egyszerű, kisebb vagy közepes méretű virágokkal. A virágok sötétlilák vagy bíborlilák, néha vöröses fényűek, a külső leplek sárga torokrajzot és finom erezetet viselnek. Illata nem jellegzetes, virágait azonban felkeresik a méhek és más beporzó rovarok. Kerti tavak, patakok mellé, esőkertekbe, nedves évelőágyásokba, valamint olyan edényekbe ajánlott, ahol a közeg nem szárad ki. Tarka lombja jól megvilágítja az ágyások sötétebb részeit, és jól társítható sásokkal, árnyékliliomokkal, füzénnyel, legyezőfűvel, japán kankalinnal, tollbugákkal és japán juharokkal.

Termesztés: Sikeres termesztéséhez napos vagy enyhén félárnyékos termőhely szükséges. A legdúsabban napi legalább hat óra napsütés mellett virágzik. Döntő fontosságú a tenyészidőszak alatti bőséges nedvesség. A legtöbb nősziromtól eltérően nedves, akár vizes talajban is jól fejlődik, és a rövid ideig tartó sekély elárasztást is jól tűri. Ideális számára a humuszos, tápanyagban gazdag talaj, körülbelül 5,0–6,5 pH-val. Erősen meszes talajban lassabban nőhet és gyengébben virágzik. Ültetése márciustól májusig vagy augusztustól októberig végezhető. Az ajánlott tőtávolság 35–45 cm, ami négyzetméterenként mintegy 5–7 növénynek felel meg. A rendszeres öntözés különösen májustól augusztusig fontos, amikor a virágbimbók képződnek és a fő növekedés zajlik. Évente érdemes komposztot vagy virágzó évelőknek való trágyát adni. Az elvirágzott szárakat virágzás után, a leveleket csak természetes visszahúzódásuk után, ősszel távolítjuk el. Körülbelül 3–5 évente ajánlott a tövek szétosztása és újraültetése, hogy megőrizzék életerejüket és rendszeres virágzásukat. Teljesen fagytűrő, a jól begyökeresedett növények mintegy −30 °C-ig viselik el a lehűlést. Magyarországon gond nélkül áttelel, magasabb fekvésű helyeken is. A fiatal ültetvények számára előnyös egy vékony mulcsréteg, amely védi a talajt a gyors hőmérséklet-ingadozástól. Leggyakoribb kártevői a fiatal leveleket károsító csupasz csigák, ritkábban levéltetvek vagy tripszek. Nehéz, rosszul szellőző talajban tartós túlnedvesedés esetén rizómarothadás léphet fel. Megfelelő termőhelyen azonban hosszú életű és megbízható évelő, amely minden nyáron látványos virágokat hoz, és a japán vízikertek nyugodt hangulatát varázsolja a kertbe.

Szerző: Jana | Revízió: 01.06. 2026