Kaempfer nőszirom 'Variegata' - Iris kaempferii 'Variegata' Iris kaempferii 'Variegata' (Írisz kaempferii)

Termék részletes leírása

Kaempfer-nős íris 'Variegata' - a japán nős íriszek csoportjához tartozó lombhullató, rizómás évelő növény. Botanikai szempontból ma gyakran Iris ensata 'Variegata'-ként említik, míg az Iris kaempferii megnevezés a kertészeti gyakorlatban továbbra is megszokott. Az Iris ensata eredeti faja Japán, Korea, Észak-Kelet-Kína és Kelet-Oroszország nedves rétjeiből, vízpárnáiból és szezonálisan beázott élőhelyeiből származik. A 'Variegata' kultivár elsősorban panašált levei miatt értékes, amelyek tavasztól őszig dekoratívak maradnak. A szűk, kard alakú levelek szürkészöldek vagy zöldek, erősen krémszínű-fehér csíkosak, gyakran a szélük mentén vagy függőleges csíkokban. A tő 60–90 cm magasságot és 40–50 cm szélességet ér el. Juniusztól júliusiig a levelek felett egyszerű, kisebb vagy közepes méretű virágokkal rendelkező virágszárak jelennek meg. A virágok sötétlila vagy purpurszínűek, néha vöröses csillogással, a külső szirmokon sárga torok és finom erezet látható. Az illata nem túl intenzív, azonban a méhek és más beporzó rovarok gyakran látogatják a virágokat. Az íris kiváló választás kerti tavak, patakok, esőkertek, nedves évelő ágyások mellé, valamint olyan edényekbe, ahol a szubsztrátum nem szárad ki. A panaszos lombkorona jól világítja fel az ágyások sötétebb részeit, és jól harmonizál a sákulyeckekkel, törzsgyökerekkel, cipőrizsellely, mocsári mentával, japán primulákkal, zsizikákkal és japán juharokkal.

Gondozás: A sikeres termesztéshez napos helyet vagy lätt félárnyékot igényel. A legdúsabb virágzás naponta legalább hat óra napsütés esetén jelentkezik. Alapvető a megfelelő vízellátás a vegetációs időszakban. Számos egyéb nősziromtól eltérően a nyirkostól a vizes talajig jól fejlődik, és jól tűri a rövid idejű, sekély vízborítást is. Ideális számára a humuszban gazdag, tápanyagban dús talaj, körülbelül 5,0–6,5 pH-értékkel. Erősen meszes talajokon lassabb lehet a növekedése és kevésbé virágozik. Az ültetés márciustól májusig, vagy augusztustól októberig történik. A javasolt tőtávolság 35–45 cm, ami körülbelül 5–7 növénynek felel négyzetméteren. A rendszeres öntözés különösen fontos májustól augusztusig, amikor a virágrügyek alakulnak és a fő növekedési szakasz zajlik. Javasolt évente komposztot vagy virágzó évelőknek szánt műtrágyát kijuttatni. A levéltörzsöket a virágzás után távolítsuk el, a leveleket pedig csak a természetes visszahúzódásuk után, ősszel. Körülbel 3–5 évent után érdemes a tőket szétválasztani és újra elültetni, hogy megőrizzék vitalitásukat és a rendszeres virágzást. Teljesen fagytűrő, a jól gyökerezett növények pedig körülbelül −30 °C-igi hőmérsékletcsökkenést istárulnak. A Csehország körülményei között a magasabb fekvésű területeken is problémátlanul áttelel. Az ifjú ültetvények hálásak a mulcs vékony rétegéért, amely védi a talajt a gyors hőmérséklet-ingadozásoktól. A leggyakoribb kártevők a csigák, amelyek a fiatal leveleket rágcsálják, ritkábban levéltetvek vagy tripszek jelenhetnek meg. Hosszú ideig tartó túlzott vízellátottság esetén, nehéz és rosszul szellőző talajban a rizómák rothadása fordulhat elő. A megfelelő helyszín kiválasztásával azonban hosszú életű és megbízható évelő növényről van szó, amely minden nyáron látványos virágokat nyújt, és a japán vízkert nyugalmát hozza el a kertbe.