Kagayama-eperfa 'Fruitless' Morus kagayamae 'Fruitless'

Termék részletes leírása

Kagayama-eperfa 'Fruitless' - a platánlevelű eperfa lombhullató díszfajtája, amelyet a kertészeti gyakorlatban gyakran a Morus alba 'Platanifolia Fruitless' körébe is sorolnak. Elsősorban széles, ernyőszerű koronájáért, nagy, tagolt leveleiért és sterilitásáért ültetik, amelynek köszönhetően nem hoz szokásos termést. Kifejlett korában mintegy 8 m magasra és 8–10 m szélesre nő, rendszeres neveléssel szinte vízszintes zöld tetőt képezhet az ülőhely fölött. Habitusa szétterülő, kupolás vagy ernyős, ágai idővel oldalra terülnek, és jól tűrik a formázást. Levelei lombhullatók, nagyok, mélyzöldek, mélyen karéjosak vagy platánszerűek, fűrészes szélűek és feltűnő textúrájúak. Ősszel megsárgulnak. Virágai jelentéktelenek, zöldesek, barkákban nyílnak májusban, utánuk azonban nem fejlődnek szennyező termések. A fajta tiszta árnyékadó faként érvényesül terasz mellett, kerti étkezőhely fölött, udvarban, parkolóhely mellett vagy városi kertben, ahol a lehulló eperszemek zavarnának. A korona környezetében jól mutatnak az egyszerű kavicsos felületek, a szélesebb fugájú kőburkolat, az alacsony, szárazságtűrő zsályák, kakukkfüvek, macskamenták vagy díszfüvek, amelyek kiemelik a fa déli jellegét, és egyúttal elviselik a korona szélén lévő szárazabb talajt is.

Termesztés: Teljes napon álló, meleg és védett termőhelyet igényel. A beérett növények nagyjából -20 és -25 °C közötti hideget viselnek el, városi mikroklímában és jó vízáteresztő talajban megbízhatók, a fiatal ültetéseket azonban az első teleken célszerű mulccsal védeni. A talaj lehet átlagos kerti, homokos vályog vagy vályog, közepesen tápdús, mélyebb rétegű és jó vízáteresztő, kémhatása nagyjából pH 6,0–7,8. A fa tűri a meleget, a rövid ideig tartó szárazságot, a soványabb talajt és a városi környezetet, a tartós pangó vizet és a tömörödött, levegőtlen gyökérzónát azonban nem viseli el. A növényeket márciustól májusig vagy szeptembertől októberig ültetjük, az épületektől legalább 5–7 m távolságra, a tervezett koronaszélességtől függően. Ültetéskor segít a komposzt, az alapos beöntözés és a mulcsozott tányér. Az első két-három évben fontos a rendszeres nedvességellátás, később főként hosszan tartó szárazság idején öntözünk. A trágyázás legyen mérsékelt, tavasszal komposzttal vagy kis adag szerves trágyával. A formázó metszést késő télen, erős fagyokon kívül vagy a fő növekedési időszak után végezzük, nem rügyfakadáskor, amikor az eperfa könnyezik. Az ernyős koronához a vízszintes ágakat meghagyjuk, a felfelé törő hajtásokat visszavágjuk. Edényben csak fiatal növények rövid ideig tartó nevelése lehetséges, nagyon nagy konténerben. Kockázatot jelent a gyökerek túlöntözése, hosszú szárazságban a takácsatka, valamint a fiatal ágak szél okozta mechanikai sérülése. Szeles helyen az első években erős karó és lazább kötés segít, amely nem sérti a törzset.

Szerző: Kristýna | Revízió: 09.06. 2026