Kaliforniai gyertyacédrus 'Aureovariegata' Calocedrus decurrens 'Aureovariegata'

Termék részletes leírása

Kaliforniai gyertyacédrus 'Aureovariegata' - ritka, örökzöld tűlevelű a ciprusfélék családjából. Észak-Amerika nyugati részéről származik, ahol a mélyebb, jó vízelvezetésű talajú hegyi erdőkben nő. Az 'Aureovariegata' régi kerti szelekció, amelyet a források Németországból, 1904 körüli leletként említenek. Lassan vagy közepes ütemben nő, keskeny, kúpos vagy oszlopos habitust alakít ki. 10 év után körülbelül 3–5 m magas, kifejlett korában hazai viszonyok között rendszerint 6–10 m magasra és 2–3 m szélesre nő. Ágacskái legyezőszerűen laposak, fényes, sötétzöld pikkelyleveleiken szabálytalan aranysárga foltok láthatók, amelyek nem csak a fiatal hajtásokon jelennek meg. Májusban feltűnhetnek a jelentéktelen porzós tobozkák. A termős tobozok tojásdadok, mintegy 2–3 cm hosszúak, sárgásbarnák, éréskor vörösesbarnák. Kérge szürkésbarna vagy vörösesbarna, idős korban hosszanti irányban repedezett. A fajta télen is fénylő színfoltként hat. Jól társítható a sötét lombú tiszafákkal, babérmeggyel, mahóniával, rododendronokkal, páfrányokkal és finom díszfüvekkel. Szoliterként a bejárat mellé, nagyobb hangakertekbe és modern, kavicsos ültetésekbe is illik, ahol érvényesül grafikus, oszlopos formája.

Kaliforniai gyertyacédrus - Észak-Amerika nyugati részéről származik. Hazájában keskeny, egészen oszlopos alakú, és akár 50 m magasra is megnőhet. Más területeken inkább kúpos habitusú, magassága 18–30 m körüli. Kérge idős korban vörösesbarna, hosszú lemezekben hámlik, és az ágacskák is hasonló színezetűek. Puha, pikkely alakú levelei legyezőkbe rendeződnek, és enyhén fedik egymást. Puhák és élénkzöldek. A növény egylaki, a termős és a porzós virágok különböző ágakon fejlődnek. Tobozai kicsik, tojásdadok és csüngők, csúcsuk felé horogszerűen hajlottak. Ideális szoliter- vagy parkfa. 

Termesztés:  Termesztéséhez a napos vagy félárnyékos, szélvédett termőhely válik be. Itt a tarkázás jobban kiszíneződik, az ágacskák pedig kevésbé szenvednek a téli kiszáradástól. A humuszos vagy homokos vályogtalajt kedveli, amely jó vízáteresztő és inkább üde. Az ajánlott pH körülbelül 5,5–7,5. A meszes talajt is elviseli, ha az nem tartósan nedves. A tartós túlnedvesedés és a nehéz agyagtalaj növeli a fitoftóra kockázatát. Ezért ajánlott a vízelvezetés, a magaságyás vagy a kavics bekeverése, valamint a kéreg- vagy aprítékmulcs. Ültetése Magyarországon leggyakrabban tavasszal, március–május között, vagy ősszel, szeptember–október között történik. Az első két évben fontos az öntözés, begyökeresedés után a rövid ideig tartó szárazságot is elviseli. A trágyázás mérsékelt legyen: tavasszal komposzt vagy lassan oldódó tűlevelű-trágya. Nyár végén a nitrogént csökkenteni kell, hogy a szövetek beérjenek. Metszése általában nem szükséges. Az esetleges visszavágást csak enyhén, kora tavasszal végezzük, hogy megmaradjon a természetes oszlopforma, és ne keletkezzenek kopasz foltok. A beért növények körülbelül -24 °C-ig fagytűrők, rövid ideig ennél alacsonyabb hőmérsékletet is elviselnek. A fiatal példányoknak jót tesz a téli takarás, valamint a téli nap és a szél elleni védelem. A kártevők közül levéltetű és takácsatka jelenhet meg, száraz nyarakon az ágvégek barnulása is előfordulhat. Az egészségi állapotot javítja a tartós mulcstakarás és a kiegyenletes nedvességellátás. Keskeny takarósövényként, sorba ültetve körülbelül 1,2–1,5 m-es tőtávolságot hagyjunk. Szoliterként legalább 2,5–3 m-re ültessük a többi fás szárú növénytől.

Szerző: Nikol | Revízió: 17.2. 2026