Kamcsatkai mézbogyó 'Honeybee' Lonicera kamtschatica 'Honeybee'

Termék részletes leírása

Kamcsatkai mézbogyó 'Honeybee'  - a mérsékelt öv egyik legellenállóbb gyümölcstermő cserjéje, Kamcsatkáról, Északkelet-Ázsiából és Japán hegyvidékeiről származik. Hűvös, nedves erdőszéleken és hosszú telű, nyílt termőhelyeken él. A Észak-Amerikában, a modern fajták kiegészítő porzófajtájaként nemesített ‘Honeybee’ fajtát nagyon korai érése, feszes termése és kiegyensúlyozott terméshozama miatt becsülik. A cserje 1,5-1,8 m magasra és hasonló szélesre nő, felálló vagy enyhén szétterülő habitusú. Levelei hosszúkásak, matt zöldek, finom textúrájúak. Virágai már áprilisban megjelennek, sárgás krémszínűek, és jól bírják a késő tavaszi fagyokat, ami a faj termékenysége szempontjából kulcsfontosságú. Termései megnyúltak, 2-3 cm hosszúak, feszesek, édes, mézesen lágy ízűek, kiegyensúlyozott savassággal. Kevésbé hajlamosak a lehullásra, mint sok régebbi fajta esetében. Nagyon korán érnek, a fekvéstől függően általában május végén vagy június elején. Húsuk gazdag C-vitaminban, antociánokban és természetes színanyagokban, ezért friss fogyasztásra, fagyasztásra, lekvárnak és gyümölcslének is kiválóak. A ‘Honeybee’ csak részben önbeporzó, ezért az ‘Aurora’, az ‘Indigo Gem’ vagy a ‘Borealis’ fajtával együtt ajánlott ültetni. 

Termesztés: Tartósan elviseli a jóval -30 °C alatti téli hőmérsékletet, virágai pedig a rövid, néhány fokos tavaszi fagyokat is kibírják, így a hidegebb vidékeken is megbízhatóan terem. Teljes napon fejlődik a legjobban, itt hozza a legtöbb terméskezdeményt és a legszebben színeződő terméseket. Enyhe félárnyékban is megél, a termés azonban valamivel kisebb. A termőhely legyen inkább védett, de jól szellőző, tartósan pangó vizes talaj nélkül. Ideális a közepesen kötött vagy lazább, vályogos vagy homokos vályog, jó vízáteresztő, magasabb humusztartalmú, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talaj, nagyjából 6-7 közötti pH-val. Nem alkalmasak a nehéz, tömörödött és tartósan túlnedvesedett talajok, sem a lápi növényeknek való, rendkívül savanyú közegek. A növényeket leggyakrabban tavasszal vagy ősszel ültetik, a konténeres növények tavasztól őszig ültethetők, ültetés után alapos öntözéssel. A kertben ajánlott tőtávolság a cserjék között nagyjából 1-1,5 m, a sorok között 2-3 m. Az első években csak enyhe alakító és egészségügyi metszést végzünk, ilyenkor a gyenge, keresztező vagy sérült hajtásokat távolítjuk el. Körülbelül 6-7 év után kezdődik a fokozatos ifjítás, ennek során évente a legidősebb ágak egy részét tőből kivágjuk, a fiatalabb, termőképesebb hajtásokat pedig meghagyjuk. Az öntözés főként az ültetést követő első évben és a hosszabb aszályos időszakokban fontos, egyébként a mézbogyó a rövid szárazságot viszonylag jól bírja. A trágyázás a gyümölcstermő cserjékre vonatkozó elveket követi: tavasszal érdemes komposztot vagy lassan oldódó trágyát adni, nyáron a nagyobb nitrogénadagokat mérsékelni kell, hogy a vesszők tél előtt beérhessenek. A cserjék alatti területet nyesett fűvel, lombbal vagy faaprítékkal takarjuk, ez csökkenti a párolgást és a gyomosodást. A mézbogyó általában egészséges, csak kivételesen jelenik meg rajta levéltetű vagy lisztharmat; jó kondícióban lévő állománynál rendszerint elegendő a kíméletes, megelőző jellegű ápolás. Ehető vegyes ültetésekben, alacsonyabb szabadon növő sövényekben és szoliterként is jól mutat a pihenőhely közelében, ahol a korai termés kényelmesen szedhető. Mivel Szibériában a vegetációs időszak rövid, a levelek már július folyamán elszáradnak.

Bővebben:  Útmutató a kamcsatkai mézbogyó termesztéséhez

Szerző: Jana| Revízió: 5.12. 2025