Kamcsatkai mézbogyó 'Honeybee' Lonicera kamtschatica 'Méhecske'

Termék részletes leírása

A 'Honeybee' kamcsatkai lonc - az mérsékelt övi gyümölcsbokrok egyik legellenállóbbika, amely Kamcsatkábol, Északkelet-Ázsiából és Japán hegyvidéki területeiről származik. Hűvös, nedves erdőszéleken és hosszú telet hozó, nyílt területeken nő. A 'Honeybee' fajtát, amelyet Észak-Amerikában a modern fajták kiegészítő beporzójaként nemesítettek, a nagyon korai éréséért, a termés szilárdságáért és a stabil hozamaiért értékelik. A cserje 1,5-1,8 m magasra és hasonló szélességűre nő, függőleges vagy enyhén terpeszkedő habitust alkot. Levelei hosszúkásak, matt zöldek, finom textúrájúak. A virágok már áprilisban megjelennek, sárgás krémszínűek, és jól ellenállnak a késői tavaszi fagyoknak, ami kulcsfontosságú a fajta termékenysége szempontjából. A gyümölcsök hosszúkásak, 2-3 cm hosszúak, kemények, édes, mézédes, finom ízűek, kiegyensúlyozott savassággal. Kevésbé hajlamosak az elhullásra, mint sok régebbi fajta. Nagyon korán érnek - általában május végén vagy június elején, a fekvéstől függően. A gyümölcshús gazdag C-vitaminban, antociánokban és természetes színezékekben, így alkalmas friss fogyasztásra, fagyasztásra, lekvárokhoz és levekhöz. A 'Honeybee' csak részben öntermékeny, ezért ajánlott más fajtákkal kombinálni, mint például az 'Aurora', 'Indigo Gem' vagy 'Borealis'.

Termesztés: Hosszú távon jól tűri a téli hőmérsékletet jóval -30 °C alatt, és a virágok ellenállnak a rövid ideig tartó tavaszi fagyoknak néhány fokkal fagypont alatt, ami megbízható termést tesz lehetővé a hidegebb területeken is. Legjobban teljes napsütésben fejlődik, ahol a legnagyobb termést és jól színeződött gyümölcsöket hozza. Enyhe félárnyékban is nő, de a termés valamivel kisebb. A helyszín legyen inkább védett, de jól szellőző, tartósan pangó víz nélkül. A talaj ideális esetben közepesen nehéz vagy könnyebb, agyagos vagy agyag-homokos, jól drenált, magasabb humusz tartalommal, és enyhén savanyú vagy semleges kémhatású, körülbelül 6-7 pH tartományban. Nem alkalmasak a nehéz, tömörödött és tartósan túlöntözött talajok, valamint a rendkívül savas szubsztrátumok a hangafélék számára. A növényeket leggyakrabban tavasszal vagy ősszel ültetik, a konténeres csemeték tavasszal egészen őszig ültethetők, alapos öntözéssel az ültetés után. Az ajánlott távolság a kertben körülbelül 1-1,5 m a bokrok között és 2-3 m a sorok között. Az első években csak könnyű nevelő és egészségügyi metszést végeznek, amely során eltávolítják a gyenge, kereszteződő vagy sérült hajtásokat. Körülbelül 6-7 év után kezdődik meg az időszakos megfiatalítás, amely során évente eltávolítják a legidősebb ágak egy részét az alapról, és fiatalabb, termékenyebb hajtásokat hagynak meg. Az öntözés főként az ültetés utáni első évben és hosszabb száraz időszakokban fontos, egyébként a lonc viszonylag jól tűri a rövid szárazságokat. A gyümölcsbokrok alapelvei szerint kell trágyázni - tavasszal érdemes komposztot vagy lassan oldódó műtrágyát hozzáadni, nyáron a magasabb nitrogénadagokat csökkenteni kell, hogy a fa télig beérjen. A bokrok alatti terület mulccsal van borítva levágott fűvel, levelekkel vagy faaprítékkal, ami csökkenti a párolgást és a gyomok növekedését. A lonc általában egészséges, csak kivételesen jelennek meg levéltetvek vagy lisztharmat; a növényzet jó kondíciója esetén általában elegendő az óvatos, megelőző jellegű gondozás. Kompozícióban ehető vegyes ültetvényekben, alacsony szabad kerítésekben, valamint szoliterként ülőhely közelében érvényesül, ahol kényelmesen szüretelhetők a korai gyümölcsök. Tekintettel arra, hogy Szibériában a vegetációs időszak rövid, a levelek már július folyamán elszáradnak.

További információ: Útmutató a kamcsatkai loncbokor termesztéséhez