Kamcsatkai mézbogyó 'Jolanta' Lonicera kamtschatica 'Jolanta'

Termék részletes leírása

Kamcsatkai mézbogyó 'Jolanta' - Lengyelországból származó fajta, amely alacsony hőmérséklettel szembeni ellenállóságáról és kora tavaszi virágzásáról ismert. A kertben felálló, enyhén szétterülő, kb. 1,5–1,8 m magas és 1,2–1,5 m széles cserjévé fejlődik. Ágai sűrűn elágazók, szürkésbarna kéreggel, fiatalon rugalmasabbak. Levelei átellenes állásúak, visszás tojásdadok vagy elliptikusak, általában 3–6 cm hosszúak, színükön matt zöldek, fonákjukon világosabbak, tavasszal nem sokkal a virágzás után jelennek meg. Márciusban és áprilisban a levélhónaljakban apró, halványsárga virágokat hoz, amelyek jól tűrik a rövid tavaszi fagyokat, így a terméskötés kedvezőtlenebb években is megbízható. A virágokból 2–3 cm hosszú, megnyúlt, kékeslila, hamvas, kb. 2 g tömegű bogyók fejlődnek, amelyek május második felétől júniusig érnek. A gyümölcshús lédús, édes vagy édeskés-savanykás, erdei áfonyára és fekete ribizlire emlékeztető ízjegyekkel. A termések éréskor nem hullanak le azonnal, ami megkönnyíti a betakarítást. A konyhában frissen fogyasztható, fagyasztható, de készíthető belőle lekvár, befőtt, gyümölcslé vagy gyümölcsmártás is, a gyümölcshús színe az ételeknek mély lila árnyalatot kölcsönöz. A kamcsatkai mézbogyót magasabb C-vitamin-, antocián- és egyéb természetes festékanyag-tartalma miatt is nagyra értékelik, a szezon elején friss gyümölccsel gazdagítja az étrendet. Az ehető kertekben kiegészíti a ribizlit, az egrest és az apró csonthéjasokat, kisebb kertekben szabadon növő, ehető sövényként is megállja a helyét.

Termesztés:  Tartósan elviseli a jóval −30 °C alatti téli hőmérsékletet, virágai pedig a rövid, néhány fokos tavaszi fagyokat is kibírják, így hidegebb vidékeken is megbízható termést ad. Legjobban napos helyen fejlődik, itt köti a legtöbb termést és itt színeződnek legszebben a bogyók. Enyhe félárnyékban is nő, de a termés valamivel kevesebb. A termőhely legyen inkább védett, de jól szellőző, tartósan vizenyős talaj nélkül. Az ideális talaj középkötött vagy lazább, vályogos vagy homokos vályog, jó vízáteresztő, humuszban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású, kb. 6–7 pH-értékű. Nem alkalmasak a kötött, tömörödött és tartósan túlnedvesedett talajok, sem a lápi növényeknek való, erősen savanyú közegek. Ültetése leggyakrabban tavasszal vagy ősszel történik, a konténeres növények tavasztól őszig ültethetők, ültetés után alapos öntözéssel. Ajánlott tőtávolság a kertben kb. 1–1,5 m a cserjék között és 2–3 m a sorok között. Az első években csak enyhe alakító és egészségügyi metszést végzünk, ilyenkor a gyenge, keresztező vagy sérült hajtásokat távolítjuk el. Nagyjából 6–7 év után kezdődik a fokozatos ifjítás, amelynek során évente a legidősebb ágak egy részét tőből kivágjuk, a fiatalabb, termőképesebb hajtásokat pedig meghagyjuk. Az öntözés főleg az ültetés utáni első évben és hosszabb aszályos időszakokban fontos, egyébként a mézbogyó a rövid szárazságot viszonylag jól tűri. A trágyázás a gyümölcstermő cserjékre vonatkozó elveket követi: tavasszal komposzt vagy lassan oldódó műtrágya adása ajánlott, nyáron a nagyobb nitrogénadagokat mérsékelni kell, hogy a vesszők tél előtt beérjenek. A cserjék alatti területet nyírt fűvel, lombbal vagy faaprítékkal mulcsozva érdemes tartani, ez csökkenti a párolgást és a gyomosodást. A mézbogyó általában egészséges, csak ritkán jelenik meg rajta levéltetű vagy lisztharmat, jó kondíciójú állománynál rendszerint elegendő a kíméletes, megelőző jellegű ápolás. Ehető vegyes ültetésekben, alacsonyabb szabadon növő sövényekben és szoliterként is mutatós egy pihenőhely közelében, ahol a korai termés kényelmesen leszedhető. Mivel Szibériában rövid a tenyészidőszak, a levelei már július folyamán elszáradnak.

Szerző: Nikol | Revízió: 4.12.2025

Bővebben:  A kamcsatkai mézbogyó termesztési útmutatója