Kamcsatkai mézbogyó 'Sinoglaska' Lonicera kamtschatica 'Sinoglaska'

Termék részletes leírása

Kamcsatkai mézbogyó 'Sinoglaska' - orosz fajta, amelyet a Dél-uráli Gyümölcs-, Zöldség- és Burgonyatermesztési Kutatóintézetben nemesítettek. A 'Smolinskaja' fajta szabad beporzásából született, nemesítői V. I. Putyatyin, V. Sz. Iljin és N. A. Iljina, az állami fajtajegyzékbe 1994-ben került be. Tömör vagy enyhén szétterülő, körülbelül 1–1,5 m magas és 1–1,3 m széles lombhullató cserjét nevel. Erősebb, egyenes hajtásai vörösesbarna árnyalatúak, levelei átellenesek, hosszúkás tojásdadok és matt zöldek. Halványsárga vagy krémszínű virágai márciusban és áprilisban nyílnak, és korai táplálékot nyújtanak a méheknek és a poszméheknek. Termései május végétől június első feléig érnek. Megnyúlt oválisak, körülbelül 2 cm hosszúak, sötétkéktől kékesliláig terjedő színűek, viaszos hamv borítja őket. Átlagos tömegük 0,9–1 g körül mozog. Húsuk lédús, aromás, édeskés-savanykás. Felhasználhatók frissen, joghurtokba, süteményekbe, lekvárokhoz, szörpökhöz, gyümölcslevekhez és fagyasztva is. C-vitamint, antocianinokat és más polifenolos vegyületeket tartalmaznak, amelyek a változatos étrend értékes részei. A fajta idegentermékenyülő, ezért a közelébe legalább két további, azonos időben virágzó fajtát ültetnek, például a 'Dlinnoplodnaja', 'Čeljabinka', 'Volšebnica', 'Altaj' vagy 'Amur' fajtát.

Termesztés:  Tartósan elviseli a −30 °C-nál jóval alacsonyabb téli hőmérsékletet, virágai pedig a rövid, néhány fokos tavaszi fagyokat is átvészelik, így a hidegebb vidékeken is megbízhatóan terem. Legjobban teljes napon fejlődik, ahol a legtöbb termést hozza és termései szépen kiszíneződnek. Enyhe félárnyékban is nő, ott azonban a termés valamivel kisebb. A termőhely legyen inkább védett, de jól szellőző, tartósan pangó vizes talaj nélkül. Ideális számára a középkötött vagy könnyebb, vályogos vagy homokos vályog, jó vízáteresztő, magasabb humusztartalmú talaj, enyhén savanyú vagy semleges, körülbelül 6–7 közötti pH-értékkel. Nem alkalmasak számára a nehéz, tömörödött és tartósan túlnedvesedett talajok, sem a lápi növényeknek való, erősen savanyú közegek. A növényeket leggyakrabban tavasszal vagy ősszel ültetik, a konténeres növények tavasztól őszig ültethetők, ültetés után alapos öntözéssel. A kertben ajánlott ültetési távolság a tövek között körülbelül 1–1,5 m, a sorok között 2–3 m. Az első években csak enyhe alakító és egészségügyi metszést végzünk, eltávolítva a gyenge, egymást keresztező vagy sérült hajtásokat. Nagyjából 6–7 év után kezdődik a fokozatos ifjítás, amelynek során évente a legidősebb ágak egy részét tőből kivágjuk, és meghagyjuk a fiatalabb, termőképesebb hajtásokat. Az öntözés főként az ültetést követő első évben és a hosszabb aszályos időszakokban fontos, egyébként a mézbogyó a rövid szárazságot viszonylag jól tűri. A trágyázás a gyümölcstermő cserjékre vonatkozó elveket követi: tavasszal érdemes komposztot vagy lassan oldódó trágyát adni, nyáron a nagyobb nitrogénadagokat mérsékelni kell, hogy a vesszők a tél előtt beérhessenek. A cserjék alatti területet lenyírt fűvel, lombbal vagy faaprítékkal mulcsozva tartjuk, ami csökkenti a párolgást és a gyomosodást. A mézbogyó általában egészséges, csak kivételesen jelenik meg rajta levéltetű vagy lisztharmat. Jó kondíciójú állomány esetén rendszerint elegendő a kíméletes, megelőző jellegű ápolás. Kertépítésben ehető, vegyes ültetésekben, alacsonyabb szabadon növő sövényekben és szoliterként is érvényesül, akár egy pihenőhely közelében, ahol a korai termés kényelmesen leszedhető. Mivel Szibériában rövid a tenyészidőszak, levelei már július folyamán elszáradnak.

Bővebben: Útmutató a kamcsatkai mézbogyó termesztéséhez

Szerző: Jana | Revízió: 28.07.2026