Kamcsatkai varjúháj Sedum kamtschaticum

Termék részletes leírása

Kamcsatkai varjúháj – alacsony, hosszú életű pozsgás évelő a varjúhájfélék családjából. Kelet-Ázsiából származik, főként Kamcsatkáról, az orosz Távol-Keletről, Északkelet-Kínából, Koreából és Japánból, ahol köves lejtőkön, sziklákon, törmeléken és száraz, nyílt helyeken nő. A kertben alacsony, sűrű, terjedő párnákat, idővel szőnyeget alkot. Mintegy 10–15 cm magasra és 25–40 cm szélesre nő, rövid hajtásokkal és rizómákkal fokozatosan terjed. Levelei húsosak, kanál alakúak vagy visszás tojásdadok, üde zöldek, szélükön finoman fogazottak, helyenként bronzos árnyalattal. Az év hűvösebb részében narancsos-vöröses színt ölthetnek. Júniustól augusztusig a hajtások végén apró, csillag alakú virágok lapos csoportjai jelennek meg. A virágok telt sárgák vagy aranysárgák, vonzzák a méheket, a kisebb poszméheket, a zengőlegyeket és a lepkéket. Elvirágzás után a virágzat maradványai rózsaszínes-vöröses tónusúvá válhatnak, ami meghosszabbítja díszítő hatását. A kamcsatkai varjúháj sziklakertekben, száraz támfalakon, kavicsos ágyásokban, vályúkban, edényekben, lépőkövek között és igénytelen útszegélyként is jól alkalmazható. Jól társítható kövirózsákkal, kakukkfüvekkel, csenkeszekkel, szegfűkkel, homokhúrokkal, ternyékkel, alacsony zsályákkal és más szárazságkedvelő évelőkkel. 

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhelyet és jó vízáteresztő talajt kedvel. Leginkább a sziklakertek, emelt ágyások és kavicsos felületek meleg, jól szellőző mikroklímája felel meg neki. A talaj legyen áteresztő, homokos vagy köves, szegényebb vagy közepesen tápdús, szárazabb vagy mérsékelten nedves, nagyjából 6,0–8,0 pH-val. Jól tűri a meszes alapot, a szárazságot, a hőséget és a sekély talajt. Nem viseli el a tartós pangó vizet, a tömör agyagot és a lefolyás nélküli téli nedvességet. Ültetése márciustól májusig és szeptembertől októberig történik, a konténeres növények a fagymentes időszakban is ültethetők. Záródó állományhoz négyzetméterenként 9–12 db szükséges, 20–30 cm-es tőtávolsággal. Ültetés után a meggyökeresedésig elegendő a mérsékelt öntözés, az idősebb növények szinte öntözés nélkül is megvannak, kivéve edényben a hosszú szárazság idején. A trágyázás legyen minimális, a tápanyagtöbblet puha, ritkás növekedést okoz. Mulcsnak kavics, kőzúzalék vagy finom ásványi anyag való. Tél után eltávolíthatók a hajtások és virágzatok száraz maradványai, mély metszésre nincs szükség. Edényben vízelvezető réteget és ásványi közeget igényel. Fagytűrése nagyjából −25 °C és −30 °C között van. Lehetséges problémát jelentenek a túlnedvesedett talajban fellépő rothadások, a fiatal hajtásokon a csigák, a levéltetvek, valamint sűrű és nedves tartás esetén a lisztharmat.

Szerző: Kristýna | Revízió: 30.06. 2026