Kanadai hemlokfenyő 'Jeddeloh' Tsuga canadensis 'Jeddeloh'

Termék részletes leírása

Kanadai hemlokfenyő 'Jeddeloh' - az észak-amerikai faj törpe kultivárja a fenyőfélék családjából, amely a 20. század közepe óta terjedt el az európai faiskolákban. Laposan félgömb alakú, sűrűn elágazó cserjét nevel, közepén feltűnő, tölcsérszerű mélyedéssel, amely madárfészekre emlékeztet. Tűlevelei puhák, laposak, általában 8–12 mm hosszúak, felül üdezöldek, fonákukon két fehéres gázcserenyílás-csíkkal, télen bronzos árnyalatot ölthetnek. Díszértékét a textúra és a forma adja, nem a virág. Tavasszal apró porzós tobozok, ősszel kis, tojásdad tobozok jelenhetnek meg, a tömör növésű példányokon azonban ritkák. Az első 10 évben nagyjából 0,4–0,5 m magasra és 0,6–0,8 m szélesre nő, kifejlett korában általában 0,8–1,2 m magas és 1,0–1,5 m széles, éves növekedése a nedvességtől és a hőmérséklettől függően rendszerint 3–8 cm. Jól társítható hangafélékkel, páfrányokkal és árnyékliliomokkal, árnyékos sziklakertekbe és vízfelületek mellé is alkalmas, ahol tűleveleinek finomsága kiemelkedik. Termesztése nem igényes, teljesen télálló. Ideális tűlevelű, amely egy darabka erdőt varázsol a kertbe.

Kanadai hemlokfenyő - fenséges, lassan növő tűlevelű. Kifejlett korában a termesztési körülményektől függően 15–25 m magas és 6–8 m széles. Laza koronája piramis alakú, rendezetten elhelyezkedő ágainak vége kecsesen lecsüng, ami a fajra jellemző. Kérge eleinte sima és barna, idősebb korban vörösesbarna és mélyen barázdált. Fiatal hajtásai sárgák és feltűnően szőrösek. Tűlevelei hegyükre elkeskenyednek, szélük finoman fogazott. Hosszuk körülbelül 2,5 cm, szélességük 0,15 cm. Felül fényes zöldek, alul 2 világos szürkésfehér csík díszíti őket. Ezek jól láthatók, mivel egyes tűlevelek elcsavarodnak. A hemlokfenyő bármely kertbe ideális szoliter fa.

Termesztés: Örökzöld tűlevelű, amely a hűvösebb és csapadékosabb fekvésekhez illik, ahol nem szenved a nyári túlmelegedéstől. Legjobban félárnyékban vagy világos árnyékban fejlődik, napos helyen csak tartósan nedves talajon és magasabb páratartalom mellett válik be. Előnyös a szélvédett, kiszárító téli szelektől mentes termőhely, meleg alföldi területeken hűvösebb mikroklímában érzi jól magát. Legmegfelelőbb a humuszos, laza, egyenletesen nedves talaj működő vízelvezetéssel, hogy a gyökerek ne álljanak oxigénhiányos vízben. Az ajánlott pH nagyjából 4,5–6,5, meszes talajon a tűlevelek sárgulhatnak. A konténeres növények nagyjából márciustól novemberig ültethetők, a fagyott talajú időszakot kivéve, meleg időben a teljes begyökeresedésig, általában az első 2 szezonban fontos a rendszeres öntözés. Megeredés után csak rövid szárazságot visel el, szárazságtűrése alacsony, a hosszabb aszály kedvez a takácsatkáknak és a hajtásvégek elszáradásának. A trágyázás mértékletes, tavasszal komposzttal vagy savanyú talajt kedvelő fás szárúaknak való, lassan oldódó trágyával, július után a késői nitrogénadagolást kerülni kell. Metszésre általában nincs szükség, egészségügyi metszést tél végén, esetleg enyhe formázást rügyfakadás után végzünk. A kéreg- vagy faapríték mulcs stabilizálja a gyökérzóna nedvességét és hőmérsékletét. Edényben főként a törpe kultivárok nevelhetők, ehhez vízelvezetés és az edény téli védelme szükséges a földlabda átfagyása ellen, olvadáskor figyelni kell a nedvességre. A beérett növények fagytűrése nagyjából -29 és -34 °C között van, a fiatal ültetések érzékenyebbek a téli kiszáradásra. Betegségek közül túlöntözéskor fitoftórás gyökérrothadás, kártevők közül levéltetvek, pajzstetvek és takácsatkák jelentkezhetnek. Szoliter ültetésnél nagyjából 6–10 m, kisebb kultivároknál 1,5–3 m tőtávolság ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 05.01. 2026