Kanadai som Cornus canadensis

Termék részletes leírása

Kanadai som - a kanadai som már a nevével is elárulja származását. Alacsony, kúszó rizómás lágyszárú évelő. Észak-Amerika keleti és északi, hűvösebb vidékeiről származik, ahol ritkás tűlevelű és elegyes erdőkben, tisztásokon és tőzeges szegélyeken, gyakran mohák és avar között nő, savanyú, humuszos, jó vízelvezetésű talajon. Összefüggő állományt alkot, amely általában 10–20 cm magas, egyes hajtásai rövidek és sűrűn leveleznek. Levelei örvökben állnak, tojásdadok vagy elliptikusak, mélyzöldek, ősszel visszahúzódásuk előtt borvörös árnyalatúra színeződnek. Májustól júniusig a levelek fölé rövid szárak emelkednek négy feltűnő fehér fellevéllel, amelyek az apró virágokat övezik. A virágzat virágport és nektárt kínál, és vonzza az apró beporzó rovarokat. Elvirágzás után augusztustól szeptemberig gömbölyű, piros termések érnek, ehetők, inkább finom ízűek, és az állományban a madarak is szívesen keresik őket. A kerti kompozíciókban nyugodt zöld szőnyegként hat, amely kiemeli a páfrányokat, árnyékliliomokat, keltikéket vagy az alacsony lápi cserjéket, például az áfonyákat és a rododendronokat.

Termesztés: A félárnyékot vagy árnyékot kedveli, ideális esetben reggeli napsütéssel, nyári túlmelegedés nélkül. Legjobban szélvédett helyen és magasabb páratartalom mellett fejlődik, például a ház északi oldalán vagy tűlevelűek ritkás koronája alatt. A talaj legyen laza, humuszos, tartósan enyhén nedves, a felesleges víz gyors elvezetésével. A megfelelő pH körülbelül 5,0–6,5, a meszezés és a kötött agyagtalaj rontja a növekedést. Ültetéskor kerti föld és lombkomposzt vagy tőzeg keverékét használjuk, a felszínre kéreg- vagy lombmulcs kerül, amely stabilizálja a nedvességet és hűvösen tartja a gyökereket. Az öntözés főként az első két évben és a hosszabb nyári aszályok idején fontos. Edényben lápi növényeknek való közeg és vízelvezető réteg ajánlott, télen a cserepet érdemes védeni a gyökérlabda átfagyásától. A trágyázás mérsékelt, inkább szerves vagy savanyú talajt kedvelő növényeknek való, hogy az állomány ne veszítsen tömörségéből. Metszés általában nem szükséges, tavasszal csak a sérült leveleket és a szármaradványokat távolítjuk el. A növény körülbelül -34 °C-ig fagytűrő, érzékenyebb a téli kiszáradásra a szeles termőhelyeken és a hó nélküli fagyokra. A gyorsabb záródás érdekében nagyjából 25–30 cm-re ültetjük, ami négyzetméterenként mintegy 9–12 növénynek felel meg. Az állományt gyommentesen tartjuk, mert a sekély rizómák rosszul viselik a kapálást. A betegségek közül tartósan pangó vizes talajon levélfoltosság jelentkezhet, a fiatal hajtásokat a mulcsban megbúvó csupaszcsigák károsíthatják.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.1. 2026