Kanadai vasfa Gymnocladus dioicus

Termék részletes leírása

Kanadai vasfa - terebélyes, lombhullató fa a pillangósvirágúak családjából. Észak-Amerika középső és keleti részéről származik, ahol folyóártereken, ritkás erdőkben és mészkőlejtőkön nő. A kert- és parképítésben szokatlan téli sziluettje, durvább ágrendszere és rendkívül nagy, kétszeresen szárnyas levelei miatt becsülik. Kifejlett korában hazai viszonyok között nagyjából 20–25 m magasra és 12–18 m szélesre nő, tápanyagban gazdag talajon terebélyesebb is lehet. Koronája fiatalon inkább ritkás, később szélesen tojásdad vagy szétterülő, nyitott és plasztikus. Kérge szürkésbarna, érdes, idővel repedezett. Levelei nagyon későn, gyakran csak májusban hajtanak ki, 50–100 cm hosszúak, kétszeresen szárnyasak, ovális, kékeszöld levélkékkel. Ősszel az időjárástól függően sárgára színeződnek, vagy zöldes színben hullanak le. A faj kétlaki, a porzós és a termős virágok általában külön egyedeken fejlődnek. A zöldesfehér, bugás virágok júniusban jelennek meg, a termős virágok citromillatúak. Termése vaskos, barna hüvely, a magvak ragacsos termésbélben ülnek. A magvak és a nyers termésrészek mérgezők. Szoliterként parkokba, nagy kertekbe, tágas udvarokra és városi ültetésekbe ajánlott. Jól harmonizál a tölgyekkel, juharokkal, lepényfákkal, ámbrafákkal, díszfüvekkel és alacsony cserjékkel, amelyek nem takarják el az ágak jellegzetes rajzolatát.

Termesztés: A legmegbízhatóbb a teljes napos elhelyezés. Fiatalon lassabban nő, begyökeresedés után közepes ütemben gyarapodik, és mélyebb gyökérrendszert fejleszt. Meleg, jól szellőző termőhely ajánlott, elegendő hellyel a korona számára. A talaj legyen mélyebb rétegű, jó vízáteresztő, vályogos vagy homokos vályog, közepesen tápdús, enyhén nedves vagy szárazabb, nagyjából 6,0–8,0 pH-val. Jól tűri a meszesebb talajt, a városi környezetet, a szelet, a hőséget és begyökeresedés után a rövid ideig tartó szárazságot. Nem kedveli a tartós vízpangást és a nehéz, levegőtlen agyagtalajt. Ültetése márciustól májusig és októbertől novemberig végezhető, a konténeres növényeké a fagymentes időszakban is. Szoliterként legalább 12–15 m helyet kell biztosítani, fasorokban és parki csoportokban a végső mérettől függően 8–12 m ültetési távolságot. Ültetés után az első két szezonban fontos a rendszeres öntözés, az idősebb fa csak hosszan tartó szárazságban igényel öntözést. A trágyázás legyen mérsékelt, tavasszal komposzt vagy lassan ható trágya ajánlott. A faaprítékos mulcs védi a gyökérzónát a kiszáradástól. A metszés a korona alakítására és a sérült ágak eltávolítására korlátozódik, télen vagy kora tavasszal. Edényben csak fiatalon, rövid ideig nevelhető. Fagytűrése nagyjából −29 °C és −34 °C között van. Betegségek és kártevők ritkán fordulnak elő, előfordulhatnak levélfoltosságok, levéltetvek, hernyók, valamint a gyökerek károsodása túl nedves talajban.

Szerző: Kristýna | Revízió: 30.06. 2026