Kankalin 'Kusum Krishna' Primula 'Kusum Krishna'

Termék részletes leírása

Kankalin 'Kusum Krishna' - a kerti medvefülkankalinok csoportjába tartozó fajta (Primula auricula és rokon, P. hirsutával létrejött hibridjei), amelyek eredetileg a mészköves lejtők és sziklák havasi kankalinjaitól származnak. Nagy-Britanniában, a medvefülkankalinok nemesítése és gyűjteményei során jött létre, és a Rumbling Bridge Nursery faiskolához kötődik, ahol Graeme Butler nevezte el. Neve a virág sötét árnyalatára utal, amely a monszunfelhők színére emlékeztet. Alacsony, tömör tőrózsákat fejleszt bőrszerű, kanál alakú, világoszöld levelekből, amelyeket gyakran finom ezüstös hamvasság és enyhén hullámos felület jellemez. Áprilistól májusig rövid, erős, mintegy 12–20 cm-es virágszárak nőnek, amelyek 5–15 virágú ernyőt hordoznak. A virágok felfelé néznek, mélylilák–ibolyaszínűek, feltűnő fehér szemmel, gyakran finoman illatosak, és közelről nézve érvényesülnek a legjobban, például út szélén vagy terasz melletti vályúban. A tő kifejlett állapotban 15–20 cm széles, korai virágport és nektárt kínál a tavaszi beporzóknak. Kompozíciókban kövek között, kavicságyásokban, száraz kőfalakon és tálakban válik be, ahol jól illik a kőtörőfüvekhez, ternyékhez, kövirózsákhoz, alacsony varjúhájakhoz és finom csenkeszekhez.

Termesztés: A reggeli vagy késő délutáni napsütést kapó napos termőhelyet kedveli, illetve a félárnyékot, különösen Magyarország melegebb vidékein. Jót tesz neki a szélvédett fekvés és a jó légmozgás, hogy esők után levelei gyorsan felszáradjanak. A humuszos, de kifejezetten jó vízáteresztő, kaviccsal vagy durva homokkal kevert talaj válik be, mintegy 6,5–7,8 pH-val, gyakran mészkőtartalommal. Az öntözés a begyökeresedés idején és aszályos időszakokban legyen rendszeres, a víz azonban ne álljon a gyökérnyaknál. Ültetése márciustól októberig történik, nyári ültetésnél fontos az egyenletes, de nem túlzott nedvesség. A tőtávolság 20–25 cm, ami négyzetméterenként mintegy 12–15 tőnek felel meg. A trágyázás mérsékelt, inkább tavaszi, hogy a tőrózsák tömörek maradjanak. Elvirágzás után az elnyílt virágszárakat és az öreg leveleket eltávolítják. Edényben ásványosabb, drénréteggel ellátott közeget használnak, és 3–4 évente elvirágzás után átültetik vagy tőosztással szaporítják. A leggyakoribb gond a téli túlnedvesedés és a gyökérnyak rothadása, ezért segít a kiemelt termőhely, a kavicsmulcs, edényeseknél pedig a téli elhelyezés az eresz alatt. A kifejlett növények mintegy -34 °C-ig fagytűrők, a fiatal ültetéseket könnyű takarás védheti a fagy és olvadás váltakozása ellen. A kártevők közül csigák, levéltetvek vagy ormányosbogarak (Otiorhynchus) jelenhetnek meg, tartós nedvesség esetén lisztharmat is. Nyáron, magasabb hőmérsékleten hálás a félárnyékért és az egyenletes, mérsékelt nedvességért. Edényes nevelésnél előny, hogy télen fedett helyre vihető, amikor a fölösleges eső a legtöbb kárt okozza.

Szerző: Nikol | Revízió: 7.1. 2026