Kappadókiai juhar 'Rubrum' Acer cappadocicum 'Rubrum'

Termék részletes leírása

Kappadókiai juhar 'Rubrum' - ritka lombhullató juhar, gazdag levélszínskálával. Széles tojásdad vagy gömbölyded koronájú, lombhullató díszfa, amelynek levelei az év során látványosan változtatják színüket. A 'Rubrum' régi európai szelekció, a faiskolai források a 19. század óta említik. Közepesen gyorsan vagy viszonylag gyorsan nő, kifejlett korában általában 10–15 m magasra és 6–10 m szélesre fejlődik. Koronája sűrűbb, szélesen terülő, idősebb fákon festőien lekerekített. Levelei átellenesek, tenyeresen 5–7 karéjúak, 8–14 cm szélesek, fényesek, a levélnyél sérülésekor tejnedvet eresztenek. A fiatal levelek mélyvörösen vagy borvörösen hajtanak, később zöldre sötétednek, a vörösesnarancs levélnyelek nyáron is feltűnőek maradnak. Ősszel a lomb sárga vagy aranysárga árnyalatúvá válik. Májusban mintegy 5–7 cm-es sárgászöld sátorozó virágzatokat hoz, amelyeket a méhek és más beporzó rovarok is felkeresnek. Termése szárnyas ikerlependék, amely a nyár végén érik. A kertépítésben magányos faként érvényesül legjobban gyepfelületen, parkokban, nagyobb vízfelületek mellett és széles utcai fasorokban. Jól kontrasztál a sötét lombú juharokkal, a vérbükkökkel, a tiszafákkal és az örökzöld cserjékkel.

Kappadókiai juhar (Acer cappadocicum) a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozó lombhullató fa. Dél-Európából és Délnyugat-Ázsiából származik, erőteljes növekedéséről ismert, 20–30 m magasra is megnő. Jellegzetes, lekerekített koronája eleganciát kölcsönöz a fának. Fiatal hajtásai simák és fényes zöldek, lombhullató levelei 3–7 karéjúak, fonákjuk finoman halványzöld, színük sötétzöld. Ősszel aranysárgára színeződnek, ami bájos őszi képet ad a tájnak. A kappadókiai juhar virágai sárgászöldtől világossárgáig terjedő árnyalatúak. Magányos fának ideális, ugyanakkor nem alkalmas erősen burkolt felületekre vagy olyan helyekre, ahol síkosság elleni sózás folyik, mivel érzékeny a sóra. Száraz és sovány talajon rendszerint gyengén fejlődik. Az Acer cappadocicum a nedves, humuszos talajt kedveli. Napos vagy félárnyékos helyen fejlődik a legjobban, ahol nincs kitéve huzatnak vagy erős szélnek. Szereti a tápanyagban gazdagabb, humuszos talajokat, különösen a homokos vályog- és vályogtalajokat. Legjobb tulajdonságait jól öntözött területeken mutatja meg.

Termesztés: Teljes napra vagy enyhe félárnyékba ültetjük, Magyarország melegebb vidékein a reggeli napsütés és a délutáni árnyékolás ajánlott. A fiatal levelek széle az erős tavaszi és kora nyári napon megperzselődhet, különösen száraz szélben. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves. A megfelelő pH körülbelül 5,5–7,2, a túl száraz és erősen meszes talaj nem kedvez a fajtának. A konténeres növényeket márciustól októberig ültetjük, a földlabdás fákat legjobb novembertől áprilisig, ha a talaj nincs fagyott állapotban. Magányos ültetésnél legalább 6–8 m távolságot kell hagyni az épületektől és a kisebb fás szárú növényektől. Élősövénybe ez a juhar nem való. Ültetés után jót tesz neki a törzs kikötése, az öntözőtányér és az 5–7 cm vastag mulcsréteg, amely ne érintkezzen a törzzsel. Az első 2–3 évben száraz hetekben fontos a mélyebb öntözés, később a fa a rövid szárazságot csak mélyebb talajban viseli el. Trágyázásként elegendő tavasszal komposzt vagy lassan ható trágya. A metszést kora tavasszal, minimális mértékben végezzük, csak a száraz, sérült és keresztben növő ágakat távolítjuk el. A faj gyökérsarjakat hozhat, ezeket folyamatosan el kell távolítani. Edényben csak fiatal növények tarthatók rövid ideig. Hazai viszonyok között a kifejlett fa körülbelül -23 °C és -26 °C közötti hőmérsékletig fagytűrő, a fiatal ültetéseket a gyökérzónára terített mulcs védi. Előfordulhat levéltetű, gubacsatka, lisztharmat, verticilliumos hervadás vagy a levelek napperzselése. 

Szerző: Nikol | Revízió: 25.6. 2026