Kapricserje Capparis spinosa

Termék részletes leírása

Kapricserje - a kaprifélék családjába tartozó évelő mediterrán cserje, amely természetes körülmények között száraz sziklás lejtőkön, falrésekben és meszes törmeléken él. Meleg vidékeken alacsony, szétterülő habitust alakít ki, hazai viszonyok között mobil, nagyobb edényben tartott növényként válik be a legjobban. Hajtásai heverők vagy csüngők, gyakran apró, horgas tövisekkel. Bőrnemű, kerekded tojás alakú levelei szürkészöldek, enyhén húsosak. Májustól szeptemberig a levélhónaljakban egyenként nyílnak a mintegy 5–7 cm átmérőjű, enyhén illatos virágok, négy fehér szirommal és feltűnően hosszú, lila színű porzószálakkal. A ki nem nyílt bimbók adják a kapribogyót, amely sózás vagy pácolás után nyeri el jellegzetes sós-savanykás, pikánsan kesernyés ízét. A meghagyott virágokból hosszúkás, olívazöld termések, úgynevezett kaprigyümölcsök fejlődnek, amelyeket az olajbogyóhoz hasonlóan tesznek el. A bimbók és a termések természetes módon C-vitamint, flavonoidokat, köztük rutint, valamint ásványi anyagokat tartalmaznak, és főként antioxidáns hatásuk miatt értékesek az étrendben. A virágok kétivarúak, a növény többnyire önbeporzó, nyáron mégis szívesen látogatják a méhek és más beporzók.

Termesztés: A kapricserje nevelésében a meleg és a lehető legtöbb fény a döntő, ideális egy déli fal vagy egy védett, egész nap napos terasz. A közeg inkább sovány és nagyon jó vízáteresztő legyen, alkalmas a föld, durva homok és kavics keveréke, meszes adalékkal általában a legjobban fejlődik, pH-ja körülbelül 6,5–8. Mértékletesen öntözzük, begyökeresedés után a szárazságot jobban tűri, mint a túlöntözést, az alátétben nem hagyunk állni vizet. A növekedési időszakban csak mérsékelten tápoldatozzuk, előnyben részesítjük a magasabb káliumtartalmú trágyát. A virágok és a bimbók az idei hajtásokon fejlődnek, ezért a tél végén vagy kora tavasszal visszavágást és ritkítást végzünk az elágazódás serkentésére. A szabadba általában május közepe után kerül ki, edénybe ültetése áprilistól szeptemberig ajánlott. A tartós átfagyást nem viseli el, mintegy -5 és -8 °C alatti lehűléskor gyakran elpusztul, ezért Magyarországon világos, hűvös, körülbelül 5–10 °C-os helyiségben teleltetjük, az öntözést annyira korlátozva, hogy a gyökérlabda csak enyhén nedves maradjon. A legmelegebb mikroklímájú helyeken szabadföldi ültetésnél kb. 80–100 cm-es tőtávolsággal számolunk, ez nagyjából 1–2 növény négyzetméterenként. A kártevők közül levéltetvek és pajzstetvek, zárt térben üvegházi molytetvek is megjelenhetnek, a gondokat főként a túlöntözés és a fényhiány fokozza. A bimbókat júniustól szeptemberig folyamatosan, még szorosan zárt állapotban szedjük, a gyakori szedés meghosszabbítja az újabb bimbók képződését.

Szerző: Nikol | Revízió: 19.2. 2026