Kardlevelű peremizs Inula ensifolia

Termék részletes leírása

Kardlevelű peremizs - az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó, csomós növekedésű évelő. Közép- és Délkelet-Európa, valamint Délnyugat-Ázsia meleg, száraz sztyeplejtőiről és mészkőhegyoldalairól származik. Magyarországon a melegebb vidékeken, napsütötte, köves termőhelyeken természetes módon is előfordul. A kertben tömör, párnaszerű csomót nevel, amely általában 25–35 cm magas és 25–35 cm széles, és lassan, de kitartóan terjed szélesebb bokrokká. Levelei keskenyek vagy kard alakúak, ép szélűek, merevebbek, élénkzöldek, enyhe télen a lombozat egy része tavaszig megmaradhat. A sűrűn leveles szárakon júliustól augusztusig egyesével jelennek meg a gyakran 3–5 cm széles virágzatok, aranysárga nyelves virágokkal és élénksárga korongvirágokkal. A virágok vonzzák a beporzó rovarokat, a száraz ágyásokban pedig apró nyári fényekként világítanak a füvek között. Alacsony termetének köszönhetően az évelőágyások első sorában, préri stílusú, kavicsos és sziklakerti ágyásokban, száraz kőfalakon és edényekben is jól mutat. Kiválóan társítható macskamentával, kakukkfűvel, zsályákkal, varjúhájakkal, cickafarkakkal, csenkeszekkel és alacsony díszfüvekkel, ahol sárga virágai kiemelik a szürkéskék és ezüstös lombozatot. Virágos szárai természetes hatású csokrokba is felhasználhatók. Rövid rizómákat fejleszt, így idővel szélesedik a töve, de nem invazív.

Termesztés: Legjobban teljes napon, meleg mikroklímában és jó vízáteresztő, inkább szegényebb, kaviccsal vagy homokkal kevert talajban fejlődik. Az ideális pH nagyjából 6,8–8,0, a meszes talajokat nagyon jól tűri. A kardlevelű peremizs konténeres növényei márciustól októberig ültethetők, tavasszal és ősszel gyorsabban gyökeresednek. Felületi telepítésnél 30–35 cm-es ültetési távolság ajánlott (nagyjából 9–11 db/m²). Öntözni főként ültetés után és hosszan tartó szárazság idején szükséges, az állandóan nedves talaj és a téli túlzott nedvesség a pusztulás leggyakoribb oka. Mérsékelt trágyázás is elegendő, tavasszal komposzttal vagy gyengén adagolt összetett műtrágyával. Edényben beválik a vízelvezető réteg és az ásványi, laza közeg, amely eső után gyorsan elvezeti a vizet. A tél végén el kell távolítani az elszáradt szárak maradványait, a tő sűrítéséhez 3–4 évenként ajánlott a tőosztás. A betegségek közül szárazság, hőség és túl sűrű állomány együttes fennállásakor lisztharmat jelentkezhet, kártevők ritkán fordulnak elő. A beérett tövek fagytűrése a források szerint -34 °C körüli, a frissen ültetett növényeknek jót tesz a könnyű téli takarás és a termőhely jó vízelvezetése. Száraz ültetésekben beválik a kavicstakarás, amely visszaszorítja a gyomokat, és szárazon tartja a növény gyökérnyakát. Szárazságtűrése jó, rendkívül aszályos nyáron mégis érdemes időnként alaposabban beöntözni.

Szerző: Kristýna | Revízió: 08.01. 2026