Kaukázusi margitvirág 'Robinson Rosa' Tanacetum coccineum 'Robinson Rosa'

Termék részletes leírása

Kaukázusi margitvirág 'Robinson Rosa' - az évelő a Kaukázus hegyvidékeiről és Irán északi részéről származik, ahol nyílt réteken és köves lejtőkön nő. A 'Robinson Rosa' kultivár az ismert Robinson-hibridek csoportjába tartozik, amelyeket a 20. század elején nemesítettek a nagyobb virágok és az egységes színezet érdekében. A növény erős, felálló, mintegy 60–80 cm magas és 40–50 cm széles tövet fejleszt. Lombja finoman szárnyasan szeldelt, középzöld, érintésre aromás. Júniustól augusztusig az erős szárak csúcsán egyenként 6–8 cm átmérőjű fészekvirágzatok jelennek meg, rózsaszín nyelves virágokkal és feltűnő sárga közepével. A virágok áttekinthető, szabályos hatásúak, vonzzák a beporzó rovarokat, és vágott virágnak is alkalmasak. A kultivár évelőágyásokban, vidéki és történeti kertekben, valamint természetközeli kompozíciókban érvényesül, ahol jól illik a csillagfürtökhöz, bazsarózsákhoz, díszfüvekhez vagy zsályákhoz.

Termesztés: Legjobb számára a teljes napsütés, ahol a növények erős, felálló szárakat fejlesztenek és rendszeresen hoznak virágot. A világos félárnyékot is elviseli, ott azonban a szárak megnyúlhatnak, és a virágzás kissé gyengülhet. A talaj legyen jó vízáteresztő, közepesen tápdús vagy inkább szegényebb, jó vízelvezetéssel. Az ajánlott pH 6,0–7,5 között van. A tartósan túlnedvesedő vagy nehéz agyagos talajok növelik a gyökérnyak rothadásának kockázatát, különösen télen. Ültetése márciustól októberig végezhető, ideálisan 35–40 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként nagyjából 6–8 növénynek felel meg. Öntözésre főként ültetés után és hosszabb aszály idején van szükség, a túlzott vízmennyiség azonban nem kívánatos. A trágyázás tavaszi mérsékelt tápanyag-utánpótlásra korlátozódik, a tápanyagtöbblet a szárak szilárdságának rovására buja növekedést idéz elő. Elvirágzás után a föld feletti rész fokozatosan visszahúzódik, az elvirágzott szárak az ágyás rendezett megjelenése érdekében eltávolíthatók. Tavasszal ajánlott a száraz maradványokat a tőig visszavágni. A növény teljesen télálló, mintegy -30 °C-ig, téli takarást nem igényel. A faj általában ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben, és jól tűri a szokásos nyári szárazságot.

Szerző: Jana | Revízió: 9.1.2026