Kaukázusi nefelejcs 'Variegata' Brunnera macrophylla 'Variegata'

Termék részletes leírása

Kaukázusi nefelejcs 'Variegata' - szép fajta, amely Északkelet-Törökország és a Kaukázus erdős lejtőiről és hegyi aljnövényzetéből származik, ahol humuszos, nedvesebb talajon, patakok partján és ritkás árnyékban él. A 'Variegata' fajtát (gyakran 'Dawson’s White' néven is forgalmazzák) 15–25 cm hosszú, szív alakú, világos krémszínű szegélyű és zöld erezetű leveleiért kedvelik. Árnyékban finom „fényvisszaverőként” hat, és virágzás után is megőrzi díszítőértékét, amikor sok tavaszi évelő már veszít lendületéből. A növény rizómás, csomós, hosszú tarackok nélküli tövet nevel, amely általában 30–40 cm magas és 45–60 cm széles, teljes méretét lassan, 2–5 év alatt éri el. Áprilisban és májusban a lombozat fölé kb. 30–45 cm magas, vékony, elágazó szárak emelkednek, rajtuk 5–7 mm-es, nefelejcskék, fehér szemű apró virágokból álló bugák nyílnak. A virágok virágport és nektárt kínálnak a korai beporzóknak, beporzás után apró makkocskák képződhetnek, és kedvező körülmények között az állomány mérsékelten magról is terjed. Kompozíciókban jól illeszkedik az árnyékliliomokhoz, páfrányokhoz, püspöksüvegekhez, tűzesőkhöz és tüdőfüvekhez, rododendronok mellett és hangáskertekben is kiváló, ahol a levelek finom rajzolata lágyítja a cserjék vonalait. A növény tövistelen, és általában nem mérgezőként tartják számon.

Termesztés:  Humuszos, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajt igényel, amely tartósan enyhén nedves, de nem túlázott. Félárnyékos vagy árnyékos termőhelyen fejlődik a legjobban, ahol a levelek védve vannak a déli tűző naptól, amely a levelek kiszáradását vagy perzselődését okozhatja. Trágyázása tavasszal szerves trágyával vagy komposzttal ajánlott, virágzás után az egészséges levelek képződésének elősegítésére enyhén utántrágyázható. A metszés nem lényeges, csak fenntartó metszést igényel, leggyakrabban virágzás után vagy a vegetációs időszakban a sérült vagy elszáradt levelek, illetve az elvirágzott virágszárak eltávolításával. Az öntözés főként ültetés után és aszályos időszakokban fontos, a növény ugyanis rosszul viseli a tartós vízhiányt. Több tő ültetésekor kb. 30–40 cm-es tőtávolság ajánlott, hogy az egyes tövek elegendő helyet kapjanak a terjedéshez és díszítő megjelenésük megőrzéséhez. Teljesen fagytűrő, téli védelmet nem igényel.

Szerző: Nikol | Revízió: 19.1. 2026