Kaukázusi nefelejcs Brunnera macrophylla

Termék részletes leírása

Kaukázusi nefelejcs - rizómás évelő, Északkelet-Törökország és a Kaukázus erdős lejtőiről és hegyvidéki aljnövényzetéből származik. Tőből bokrosodó évelő, amely tavasszal finom, elágazó bugákban hozza nefelejcskék színű apró virágait. A virágok csillag alakúak, általában 5–7 mm szélesek, vékony szárakon könnyed bogernyőket alkotnak a levelek fölött. Hazai viszonyok között leggyakrabban áprilisban és májusban virágzik, hűvösebb fekvésben a virágzás júniusba is áthúzódhat. Elvirágzás után a levelek adják a fő díszértéket: a hosszú nyelű tőlevelek lemeze szív alakú vagy tojásdad, enyhén érdes és finoman molyhos, általában 15–25 cm hosszú. A levelek a szezon nagy részében összefüggő tömeget alkotnak, amely visszaszorítja a gyomosodást, és lágyítja az átmenetet a fás szárúak és az évelők között. Beporzás után apró makkocskák fejlődhetnek, kedvező körülmények között a növény mérsékelten magról is szaporodik. Kompozíciókban nyugodt, zöld szőnyegként hat az aljnövényzetben, és jól társítható árnyékliliomokkal, páfrányokkal, püspöksüvegekkel, bőrlevelekkel, tüdőfüvekkel és tavaszi hagymás növényekkel. Apró virágai virágport és nektárt kínálnak a korai beporzóknak, a növényt általában nem mérgezőként tartják számon.

Termesztés: Humuszos, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajt igényel, amely tartósan enyhén nedves, de nem pangóvizes. Félárnyékos vagy árnyékos termőhelyen fejlődik a legjobban, ahol a levelek védve vannak a déli közvetlen napsütéstől, amely kiszáradásukat vagy perzselődésüket okozhatja. A trágyázás tavasszal szerves trágyával vagy komposzttal ajánlott, elvirágzás után enyhe utántrágyázás is adható az egészséges lombozat fejlődéséért. A metszés nem lényeges, csak fenntartó jellegű: leggyakrabban elvirágzás után vagy a vegetáció során távolítjuk el a sérült vagy elszáradt leveleket, illetve a régi virágszárakat. Az öntözés főként ültetés után és aszályos időszakokban fontos, a növény rosszul viseli a tartós vízhiányt. Több tő ültetésekor körülbelül 30–40 cm-es tőtávolság ajánlott, hogy az egyes tövek elegendő helyet kapjanak a terjedéshez és díszítő megjelenésük megőrzéséhez. Teljesen fagytűrő, téli takarást nem igényel.

Szerző: Nikol | Revízió: 19.1. 2026